Az ünnep idején - mintegy karácsonyi ajándékként - hozták nyilvánosságra, hogy a Női Liga és az Egészséghídja összefogásával sikerült elérni, hogy a súlyos női betegségek (mellrák, méhnyakrák, petefészekrák, endometrózis) adókedvezményt kaphassanak. (A klimax még nincs köztük, pedig minimum veszélyességi pótlékot kellene adni. Jó, ez most csak vicc, de van mögötte tartalom!).

A hír itt olvasható:

http://egeszseghid.hu/noi-liga-szemelyi-jovedelem-ado-kedvezmeny-2019-januartol-mellrak-mehnyakrak-petefeszekrak-es-endometriozis-eseten/

Utána fogok nézni, pontosan hogyan kell a hivatalos részét intézni, és majd lépésről-lépésre beszámolok róla. Elsőre persze sokkoló, hogy súlyosan fogyatékosnak minősítik az embert, de ezen gyorsan túltettem magam. Ahogy korábban már írtam róla, a mellrák nem olcsó betegség, és ha ez az ára, hogy egy kis segítséget kapjon az ember, akkor nem számít, minek nevezi az adótörvény.

Az ünnep előtt még el kellett mennem szív ultrahangra. Az összes eddigi közül ennek lett a legkevésbé jó az eredménye, de még így is bőven megfelelő, a határértékek feletti, nem igényel beavatkozást. Most, hogy a Herceptin kezelések is befejeződtek, a kardiológus elengedett egy évre. Csak jövő decemberben kell kontrollra mennem. Arra azért figyelmeztetett, hogy majd augusztusban kérjek időpontot, mert három-négy hónap a várakozás. Vidáman jöttem el. Remélem, hogy az onkológus is úgy gondolja majd, hogy elég évente egyszer a vizsgálat. 

Bontson ma pezsgőt - javasolta a doktornő, amikor elérkeztünk a 17. Herceptin injekcióhoz. Érdeklődött, milyen érzés. Ambivalens - feleltem. Mert egyrészt nagyon örülök, hogy bírta szervezetem és megkaphattam az összeset. Annak is örülök, hogy halasztani sem kellett egyszer sem. Másrészt, furcsa pszichés állapot ez, mert addig éreztem magam biztonságban, amíg kaptam ezeket az injekciókat. Az eszem tudja, hogy rég kikísérletezték, ez az optimális időtartam, de a lelkem szorong a továbbiaktól.Március közepén kell újra mennem. Addigra vinnem kell a szív ultrahang leletet, hüvelyi ultrahang leletet és egy laborvizsgálatot is, amikhez előtte be kell majd szereznem a beutalókat. A hasi UH-ról és a mellkas röntgenről most nem esett szó.

Otthon valóban ittunk egy pohár pezsgőt, arra, hogy túl vagyok ezen a sok nehéz, időnként fájdalmas, sok szenvedéssel járó kezelésen, de elsősorban mindazon orvosok, nővérek, asszisztensek és adminisztrátorok egészségére, akik gyógyítottak vagy közreműködtek a gyógyításomban. Köszönet nekik. Az út folytatódik, remélhetőleg továbbra is minden rendben lesz. 

A hátamon lévő atheroma szépen gyógyulgatott egy darabig, de most újra gyulladásos tüneteket mutatott, és ki is ürült belőle megint egy kis zsír és váladék. Nem tudom, hogy ez még maradék volt, vagy újra termeli a faggyúmirigy. Lehet, hogy január, február környékén - ahogy a sebész mondta - vissza kell mennem és mégis az lesz a vége, hogy fel kell vágni és úgy eltávolítani. Egyébként két sebész is majdnem lehülyézett, amikor felvetettem, hogy ezt az atheroma gyulladást okozhatta-e a Herceptin. Most azért csak megnéztem a mellékhatás listát, és láss csodát, a gyakori mellékhatások közt mit találtam? Faggyúmirigy gyulladást. 

64-dik tűszúrás, a 16-dik Herceptin injekció, az utolsó előtti. Nem is ez a lényeg, már rutinosan megyek, intézem. Utána három nap szabi, ebből kettőn sokat fekszem, és így megúszható komolyabb levertség nélkül. A lényeg, hogy nagyon dühös lettem a doktornőre. Szerintem már megint össze-vissza beszél. Most például azt, hogy a jövőben csak mammográfiára kell mennem, viszont jó lenne a többi vizsgálatot is elvégeztetni, de azokra kérjek beutalót a háziorvostól, mert ő nem adhat... Nem álltam le vitatkozni, vélhetően - szokás szerint - elfelejti ezt a hülyeséget a legközelebbi alkalomra. Ha mégsem, akkor megkérem, ugyan írja már rá az ambuláns lapomra, mert a háziorvos nem étterem, ahol kedvemre rendelgethetek vizsgálatokat. Másrészt a háziorvos el sem hiszi, hogy abban a kórházban, ahol diagnosztizáltak, műtöttek és több, mint egy évig kezeltek nem végeznek további vizsgálatokat. Ezt egyébként én sem hiszem el. Akárhogy is, nem fogom hagyni magam hülyére venni. Ebben a kórházban van minden korábbi vizsgálat dokumentációja, amivel összehasonlítható az aktuális. Itt tuti, hogy van licence az ultrahangos orvosnak, a kerületi SZTK-ban nem biztos, de még ha van is, nem valószínű, hogy gyakorlata lenne abban, hogy mit kell keresni, mire kell figyelni. Arról nem is beszélve, hogy vajon mekkora lehet a várakozási idő, szerintem több hónap. 

Az egyik női hetilap címoldalán virít a cím: Változókor, tekintsünk rá pozitívan. Persze. Tekintsünk rá pozitívan, ha könnyedén megússzuk az egészet. Ha esetleg mégsem, akkor - bármennyire is szeretnénk - képtelenek leszünk pozitívan megélni. Ez kábé olyan, mintha azt mondaná valaki: migréned van? Ugyan, semmiség, tekints rá pozitívan! Mindenkinek, aki cikkeket ír, figyelmébe ajánlom azt a tényt, hogy a menopauza az esetek egy nem elhanyagolható számában komoly depresszióval jár, mely akár öngyilkosságig vezethet. Ha valaki depressziós a változókorban és még ráadásul azt is olvassa, hogy valójában ő a hibás, mert nem elég pozitív, nos, az nem sokat használ, sőt kifejezetten árthat. A szülés utáni depressziót is nehezen fogadja el a társadalom, a változókorit meg még rosszabbul kezeli. 

Egy cikk, a fentebb említett mellé vagy helyett:

https://stresszdoktor.hu/Depresszio_valtozo_korban.html

Nézegetem az egyik ruházati bolthálózat weblapját, valami helyes sapkát keresek télire. Egyszer csak megjelenik néhány turbán a képeken. Amúgy csinos darabok, de nekem azonnal erős hányingerem lesz. Ezek szerint ez alaposan becsípődött.  

Hetek óta tartó diétázásomnak van némi eredménye. Na, nem radikális kúrába kezdtem, csak néhány dolgot lecseréltem, illetve jobban figyelek. Például lemondtam a reggeli narancsléről, a banánt almára cseréltem, a péksüteményeket teljes kiörlésűre, a fehér kenyeret grahamre, a cukrot mellőzöm, édességet egyáltalán nem eszem illetve nagyon ritkán csábulok el. Visszafogtam a mandula, pisztácia zabálást is. Elkezdtem figyelni, hogy miben, mennyi cukor van. Elképesztő, hogy lényegében mindenben van és még durvább, hogy bizonyos termékekben milyen sok. Szokásom volt, hogy ha orvoshoz kellett mennem, vittem magammal boltban vásárolt (jó drága) smoothie-t, meg dobozos kávét, melangot. Ezzel a kettővel annyi szénhidrátot, cukrot vittem be, amivel lényegében egy felnőtt ember napi szükséglete már meg is volt. És akkor még nem ettem semmit! Nem csodálkozom, hogy híztam és a cukorértékem emelkedett. Még a joghurtban is van cukor, sőt, állítólag a kolbászba is tesznek. Mostanában olvastam, hogy a legújabb kutatások szerint nem baj, ha ötven felett van egy kis súlyfelesleg az emberen, mert úgy sokkal jobban átvészeli a betegségeket. A természet okos, nyilván azért rakja ránk a többletet idősebb korban, hogy ha jön valami nyavalyakórság, legyen miből leadni. Persze ez nem kövérséget, vagy jelentős túlsúlyt jelent, csupán egy kis felesleget. Gondolom ez olyan 5-6 kiló lehet. A kemoterápiák alatt, után hét kilót fogytam, szerencsére volt miből. Utána visszaszedtem vagy tízet, ami túl sok. Tavasszal vettem egy mustárszínű nadrágot, az a cél, hogy újra beleférjek.

Azt reméltem, hogy lesz egy orvos nélküli hetem. Nem lett. Az előzményekhez tartozik, hogy a hátamon nagyon-nagyon régóta, talán már egy évtizede is, van egy atheroma. Ez egy jóindulatú kásadaganat. Nekem kábé gyűszűnyi nagyságúra növekedett. Problémát nem okozott soha, inkább csak nem szép. Most viszont úgy döntött, hogy minden előzmény nélkül, begyullad. Szétnyílt és kis segítséggel, kiürült. Maradt mögötte egy mély kráter, de szépen gyógyult. Azt hittem, lassan el is felejthetem. Csakhogy kedden reggel torokfájásra ébredtem, ami napközben egyre erősödött. Délután elmentem a háziorvoshoz, nézze meg. Nagyon ronda volt a torkom, a nyaki nyirokcsomóim pedig feldagadtak, ezért felírt egy antibiotikumot. De meg is hallgatott és akkor meglátta a sebet a hátamon. Naná, hogy egyből felzavart a sebészetre. Ott egy édes, idősebb orvoshoz kerültem. Lekezelte a sebet, bekötötte és ennyi. Pénteken vissza kellett mennem kontrollra, újra átkötötte és kész. De nem valami vigasztaló, hogy ez a bigyó vissza is nőhet, ezért jövő év elején meg kellene néznie, és ha szükséges kivágni. Most már azért nagyon megterhel lelkileg ez a sok vacakság, ami utolér. A heti programjaim ugrottak, fájt a fejem, fájt a torkom, felment a lázam és persze jött a köhögés is. És még mindig, mindez lehet a Herceptin mellékhatása is.

63-dik tűszúrás, 15-dik Herceptin injekció. Még kettő van hátra. Kérdeztem a doktornőt, hogyan lesz utána. Azt mondta, hogy nem lesz szükség a negyedéves teljes kivizsgálásokra. Csontizotópra egyáltalán nem, csak panasz esetén. Ennek örülök, nem tartozott a kedvenceim közé, ahogy intravénásan beadták az izotópot. Utána meg órákig várni a vizsgálatra. Negyedévente a szívultrahang kell továbbra is, félévente nőgyógyászat, évente a mammográfia és a képalkotó vizsgálatok is ritkábban kellenek. Hozzá sem kell majd három hetente menni, gondolom elég lesz negyedévente, hogy a gyógyszert felírja és időnként megnézze a leleteket. Ez egyrészt könnyebbség, másrészt az utolsó injekció után jön az a helyzet, hogy mindent megtettek, amit tudtak, a továbbiak már nem az orvostudománytól függenek. Remélem, hogy a korábbi összes kezeléssel, kemoterápiával, sugárkezeléssel és az injekciókkal elértük a célt.

Tapogatta a nővér a bal karom vénáit, nagyon kemény - mondta - vehetném a másik oldalról? Nem, sajnos nem lehet - feleltem. Rögtön értette és nekiállt levenni a szétszurkált vénámból a mintát (62-dik tűszúrás), közben kérdezgetett, mikor műtöttek, és hasonlókat. Délutánra kész is lett az eredmény. A diétának meglett az eredménye, a cukrom lement 7.0-ról 6.3-ra, de ez azért még több a kelleténél. A HbA1c, ami az utóbbi két-három hónap átlagos vércukor szintjét mutatja, határértéken belüli és ennek nagyon örülök. A triglicerid és a húgysav viszont még magasabb lett, mint az októberi labornál. Egyébként a napokban elszántam magam, hogy végre ráállok a mérlegre, megnézem mennyit híztam a kemoterápiák vége óta. A mérleg nem működött, kimerült az elem. Nem nagyon bántam, gondoltam, ez valami jel, hogy még ne álljak rá, de aztán vettem bele újat és megmértem magam. Ott tartok, ahol a betegségem előtt, de már egy hónapja fegyelmezetten diétázom, szóval nem csak visszaszedtem mindent, ami a kemók idején lement, hanem még híztam is hozzá. Életmódváltás kell, ami nem csak a diétát jelenti, hanem a mozgást is. Talán ha lemennek a Herceptin injekciók, jobban leszek és tudok majd gyalogolni, esetleg még úszni is. Amíg az izomgörcsök, izomfájdalmak a legváratlanabb pillanatokban is rám törnek, nem merek vízbe menni, vagy nekivágni egy hosszabb útnak.

Na, már csak ez hiányzott kategóriaként vasárnap reggel arra ébredtem, hogy hólyaghurutom van. Éjjel még nem éreztem semmit, reggel már igen. Szerencsére volt otthon egy csomag gyógyszer, be is vettem azonnal és estére már elég jól elmúlt. Addig azért volt néhány fájósan pisilős órám. Közben gondolkodtam, hogy hogy szedhettem én ezt össze. Nagyjából mindent kizártam és akkor eszembe jutott, hogy megnézzem a Herceptin mellékhatás listát, az mindig jolly joker. És tényleg! Gyakoriként írja a fertőzéseket, beleértve a húgyhólyagot is. Ez valamiféle magyarázattal szolgál. Na, meg a klimax is, ahogy ezt a tavalyi hólyaghurutnál már említettem, itt: https://menopausa.blog.hu/2017/07/28/biopszia2

Bocsánat - mondja a nővér, miközben beadja az oltást. Nevetek, hiszen ez a 61-dik tűszúrás, szűk másfél éven belül. Régen volt évi kettő, egy labor és egy oltást. Most meg nagyjából hetente egy szúrás. Durva, nem? Tavaly nem kaphattam a kemoterápiák miatt, de idén az onkológus rám bízta a döntést. Nem ellenjavallt - mondta. Nekem úgy tűnt nem pártolja. Aztán beszéltem orvos barátnőmmel, aki azt mondta, hogy ő az én helyemben beadatná. Mr.Kávé is azt mondta, hogy inkább oltassam be magam. És a háziorvos is javasolta. Így hát beadattam. Volt egyszer egy durva influenzám, ami ráhúzódott a fülemre. Mivel a családomban több nő volt teljesen vagy kissé süket, eléggé megijedtem. Azóta oltatok, mert megfogadtam.

Apró adalék a magyar egészségügyhöz: A rendelőintézetben, várakozás közben, a folyosó másik végén kiszólt egy nővér, hogy XY bácsi jöhet a katétercserére. Szegény XY bácsiról imigyen mindenki megtudta, hogy miért jött. Ahogy mondani szokás, ez egy kicsivel több információ, mint amit tudni akartam. De hallottam én is, meg még vagy húsz ember. Ezt lehet? Ez így korrekt?

Röpülnek a háromhetek. A hatvanadik tűszúrással megkaptam a 14. Herceptin injekciót. Ezúttal nagyon gyorsan ment minden, pedig az adminisztrátor szabin volt, és át kellett mennem az épület egy másik részébe, regisztrálni. Ott viszont hárman is dolgoztak, így gyorsabban ment, mint vártam. A doktornőnek sikerült elterelnem a figyelmét a labor leletemről. Volt a 24 órás vérnyomás-mérés, hasi ultrahang és mellkas röntgen leletem, ez így elég sok, hogy hirtelen ne kezdje el keresni a labort is. A 24 órásra meg is jegyezte, hogy nagyon nyugodt napom lehetett... :-) Tudom, hogy legközelebb biztosan keresni fogja a laboreredményeket is, de az a tervem, hogy addigra produkálok egy jobbat. Jelentős szénhidrát megvonáson vagyok, remélem meglátszik majd az eredményen, lemegy normál értékre a cukrom. Előbányásztam az otthoni vércukormérőt, de nem kapcsolt be. Valószínűleg lemerült az elem. De már a tesztcsíkoknak is lejárt a szavatossága, szóval úgysem tudtam volna használni. Valamikor el kell vinnem a szervizbe. Két éve vettük, egyszer sem használtuk.

Voltam hasi ultrahangon, minden rendben, szerencsére. Már említettem, hogy úgy gyorsítják a vizsgálatot, hogy két öltözőt is használnak. Így nem kell várakozni, míg valaki levetkezőik, vagy felöltözik. Jó rendszer, csak így - ha akarom, ha nem - végighallgatom az előttem lévőt, míg vetkőzöm, és hallom a következő beteget, amíg felöltözöm. Így értesültem, hogy valakinek egy hónapon belül, máshol (vidéki kisvárosban) már végeztek egy hasi ultrahang vizsgálatot, de a kezelőorvosa (a fővárosban) értékelhetetlennek találta a leletet, ezért beutalta ide egy újabb vizsgálatra. Ezzel csak az a gond, hogy állítólag a TB ugyanazon vizsgálatért, a második helynek már nem fizet egy fillért sem ha egy hónapon belül történik. (Ezzel a betegséggel ritkán szokták húzni a vizsgálatokra az időt...) Tehát, aki rosszul dolgozott, az megkapja a térítést, aki jól végzi a dolgát, az meg nem. Nem tudom igaz-e, de gyanítom igen, a magyar egészségügy hülyeségeire pont jellemző lenne egy ilyen ostoba rendszer. 

Próbálok diétázni, azaz kevesebb szénhidrátot enni. Fokozatosan lecserélek majd dolgokat. Nem drasztikusan, mert akkor nem leszek elég kitartó. Például a reggeli narancslém helyett citromos vizet fogok inni. Banán helyett almát eszem majd, fehér kenyeret egyáltalán nem és így tovább. Aztán majd csináltatok egy kontrollt, mennyire használ az önmegtartóztatás. 

59-dik tűszúrás a laborvizsgálathoz. Korán mentem, így "csak" 46-an voltak előttem. Egy helyen adminisztrálnak, két helyen veszik a vért, elég gyorsan ment. Pisit vittem magammal. Tavaly vettem a patikában tíz darab vizeletgyűjtő poharat, már csak egy maradt a készletből. Utána bejelentkeztem a mellkasröntgenre, az is gyorsan ment, tíz előtt már a munkahelyemen voltam. Épp csak bekapcsoltam a gépet, az E-egészségügyön már ott is volt a laborlelet. Négy eltéréssel. A cukrom 7,0, ami rossz hír. Különösen, hogy tegnap kifejezetten vigyáztam, ne egyek édességet. A triglicerid magasabb, de az lehet a gyógyszer mellékhatása. A húgysav is magasabb lett a normálisnál (köszvényes leszek?). Az MCHC kevesebb, ez a google szerint önmagában nem értékelhető adat, viszonyítani kell máshoz, de vashiányos vérszegénységre utalhat. Nem véletlenül éreztem én, hogy jót tesz, hogy elkezdtem vasat szedni. Van otthon cukormérőnk, nézek majd evés előttit, utánit, aztán meglátjuk. Édesapám cukorbeteg (is) volt, nyilván van hajlamom rá. De azért ez nagyon nem hiányzott. Az onkológus mindenből nagy ügyet csinál, képzelem, most majd elkezd gyötörni ezzel. Tizenegy óra körül megérkezett a röntgen lelet is, hála Istennek, nincs változás. 

Ezzel a 24 órás vérnyomásmérővel már elaludni is igen nagy kihívás. Este tízkor váltott át éjszakai üzemmódba, azaz "csak" félóránként mért. A fáradtságtól persze elalszik valahogy az ember, de harminc percenként, amikor beindul a mérés, alaposan megszorítja a mandzsetta a kart, kvázi olyan, mintha valaki félóránként felrázna álmomból. Akárhogy feküdni sem lehet, kizárólag háton, vagy azon az oldalon, ahol nincs mandzsetta. Valahogy eltelt az éjszaka, másnap persze kóválygós álmosság gyötört. Délre kellett visszamennem, hogy levegyék. A nővér azonnal meglátta a kivett elemeket és először valami kaján örömet láttam a szemében villanni, utána meg némi csalódottságot, hogy megoldottam. Lehet, hogy csak beképzelem, de nem hinném. Nagyon jó antennáim lettek, hogy minden apróságot észrevegyek az egészségügyisek viselkedésében. Eredetileg úgy gondoltam, hogy a végén majd adok neki pénzt, de ezek után eszem ágában sem volt hálásnak lenni. Az lett volna a minimum, hogy elmondja mit kell tenni, ha lemerül az elem. Mint várható volt, a vérnyomásom többnyire inkább alacsony, de semmiképpen sem magas. Ez jó hír, de így továbbra sem tudni, mitől szédülök, szédelgek. 

ABPM: ez a neve a 24 órás vérnyomásmérő vizsgálatnak. Délután egykor tette fel a nővér. Előtte látványosan, előttem, csattogtatva helyezett be két elemet. Aztán hozzákapcsolta a készüléket a számítógéphez, valamit röviden feltöltött, vagy letöltött. Aztán felrakta a mandzsettát, nyakamba akasztotta a készüléket és már kész is volt. Még meg kellett várnom az első mérést a folyosón ülve, aztán haza lehetett menni. Valami megmagyarázhatatlan negatívságot éreztem sugározni az irányomba a nővértől. Tényleg nem tudom miért. Lehet, egyszerűen csak nem vagyok szimpatikus. Nappal negyedóránként, éjszaka félóránként mér a készülék, megjegyzi az adatokat, és az orvos holnap kiértékeli. Amikor mér, meg kell állni és nyugodtan megvárni, amíg felfújódik a mandzsetta, aztán szép fokozatosan leereszt. Van, hogy háromszor egymás után felfújja magát. Délután háromkor egyszer csak beindult a felfújódás, de azonnal le is eresztett. Éreztem, hogy nem történt meg a mérés. Negyed órával később ugyanez megismétlődött. Kivettem a tokból a kis készüléket, (ami kábé egy hagyományos mobiltelefon méretű) és láttam hogy ott egy üres elem ikon, ami át is van húzva. Elég egyértelmű volt, hogy az elem kimerült. Forgattam kicsit és kizárásos alapon rájöttem, hol kell kivenni az elemeket. Beletettem két újat. A régieket, mivel azok olyan újratölthető akkuk voltak, elraktam, hogy majd visszaadjam. Három gomb közül megnyomtam azt, amiről úgy gondoltam, hogy indítógomb féle lehet és az volt, mert mindjárt mért is egyet. Utána izgulás jött, hogy vajon negyedóra múlva mér-e magától vagy valami elállítódott az elemcsere miatt. De ment minden, mint a karikacsapás. Utána azért elgondolkodtam, hogy vajon egy idősebb ember meg tudja-e ezt oldani. És vajon senkit sem világosítanak fel, hogy mit csináljon, ha netán lemerül az elem, vagy csak nekem nem mondták el?

Míg a 24 órás vérnyomásmérő feltételére vártam, történt egy tipikus magyar egészségügyi közjáték. Egy beszélgetésre lettem figyelmes, ahogy a kardiológiáról egy nővér éppen kérdezi az idősebb hölgyet, hogy van-e időpontja. Van, felelte, de csak decemberre. Jó, akkor jöjjön decemberben, hangzott az elutasítás. De addig feldobom a talpam, mondta az asszony. Mire a válasz: ha rosszul van, menjen a sürgősségire. Na pont ez az, amit a túlzsúfolt sürgősségi osztályokon nehezményeznek. Hogy a hosszú várakozási idő elkerülésére, indokolatlanul is a sürgősségire irányítják a betegeket. Ott aztán az agyonhajszolt orvosok lehet éppen egy valóban sürgős esettel nem tudnak időben foglalkozni. Ez az asszony is most még nem volt sürgős eset, de decemberig nem tud várni, tehát el fog menni a sürgősségire. Teljesen érthető. Néhány perccel később láttam a doktornőt. Pólóban, leggingben, hóna alatt egy jógamatraccal jött ki a rendelőből, nyilván tornázni ment, és nyilván fogalma sem volt róla, hogy meg kellett volna néznie egy beteget, akit az imént irányítottak a sürgősségire. Szerintem ha tud róla, megvizsgálta volna. Legalábbis szeretném ezt gondolni róla.

58-dik tűszúrással bement a 13. Herceptin injekció. Minden a szokásos menetrend szerint alakult. Csak vittem magammal egy listát, el ne felejtsek valamit. Például receptet íratni, mert fogyóban a gyógyszerem. Elkérni a beutalókat, hármat is, laborra, hasi ultrahangra és mellkas röntgenre, megkérdezni, hogy kapjak-e influenza elleni védőoltást, illetve véleményt kérni a D-vitamin szedésről. 

Az influenza elleni védőoltásra azt mondta, hogy rám bízza. Nem ellenjavallt, csak a kemoterápia alatt. De valahogy az volt az érzésem, hogy nem igazán pártolja. Nem mondott semmi ilyet, de ez volt az érzésem. 

A D-vitaminra viszont szerinte is szükség lehet. Mondtam, hogy a háziorvos 3200 NE-t akar felírni. Erre, hogy előtte kéne csináltatni egy vérvizsgálatot, megnézni a D-vitamin szintet, mert lehet, hogy szükség van ennyire, de lehet, hogy nem. Viszont az intézetben nem tudnak ilyen vizsgálatot végezni. Megkérdeztem orvos barátnőmet, mi a véleménye. Szerinte is sok ez, elég lenne naponta kétszer ezer NE. Szerintem a helyi rendelőben sem tudnak D-vitamin szintet mérni. Majd megkérdezem. Vagy csak nem szedek be annyit, és kész. Esetleg csak kétnaponta. 

Ahogy megállapodtunk, ma visszavittem az ultrahang leletet a nőgyógyászatra. A doktornő kedves volt, örvendezett, hogy minden oké. Legközelebb februárban kell mennem. Ha vérzés van, akkor persze mindjárt menjek. A gyógyszernek lehet olyan mellékhatása, hogy megvastagszik a méhfal, polipok alakulhatnak ki, és akkor kell egy egészségügyi kaparás. De azt is mondta, hogy szerinte én ezt megúszom. Mert fegyelmezett vagyok és pozitív. Ha csak ezen múlik...

A folyosón azt hallottam, hogy a régi orvosom bement a minisztériumba szaktanácsadónak. Kár lenne, ha egy olyan nagy tudású és tehetséges ember papírokat tologatna, a gyógyítás helyett.

A mosdóban szóba elegyedett velem egy beteg, már mindkét mellét műtötték. Megkérdeztem mennyi idő telt el az első után a kiújulásig. 13 év - felelete, pedig ugye, öt év után már azért gyógyultnak tekintik a betegeket. Legalábbis régen így volt. Manapság azt mondják, hogy nem gyógyult, csak tünetmentes. 

Tegnap óta megint erősebben fáj a műtött mellem. Gondolom a hidegfront okozza. Az utóbbi időben már alig fájt, erre most megint.

Negyedéves kardiológiai kontroll. Szerencsére minden rendben. Persze a papíron ott van az onkológus javaslata a 24 órás mérésre és az annak eredménye szerinti gyógyszer beállításra. A doktornő alaposan megvizsgált. EKG, szívultrahang, vérnyomás mérés (119/79) és minden helyen meg is hallgatott (hátam, mellkasom, derekam, nyakam). Az ő véleménye szerint nincs gond a vérnyomásommal, de ha az onkológus javasolja, akkor csináljuk meg ezt a 24 órás mérést. Kérdi, mikor volt utoljára. Soha, felelem. Ezen kicsit csodálkozik. Évek óta szedem a vérnyomás csökkentőt, nyilván valamikor már be kellett volna iktatni egy ilyen vizsgálatot. Akkor viszont tényleg szükséges - mondja a doktornő és megállapodunk a jövő csütörtökben. A jövő hetem gyönyörű lesz. Hétfőn nőgyógyászat, szerdán injekció, csütörtökön felteszik a 24 órás mérőt, pénteken leveszik. Nem tudom, máshol milyen a helyzet, de én tízből kilencszer nagyon lelkiismeretes, alapos orvossal találkozom.

Októberben a Játékszínben lesz a premierje a Menopauza című musicalnek. Sajnos az októberi előadásokra már elkapkodták a jegyeket, a novemberiekre meg még nem árulják, ráadásul a Játékszín hírlevél feliratkozása valamiért nem működik. Szóval, résen kell lenni, ha jegyet akarok szerezni rá. Hallgattam a rendezővel, Tallós Ritával egy interjút a darabról, Azt mondta, hogy el kell vinni rá a férfiakat is, lássák, nem csak az ő feleségük készülékével van a baj, hanem nagyon sokakat érint. Szuper, hogy bemutatják az amerikai szerző művét, mert Magyarországon ez még mindig tabutéma (lásd Banyakór című, korábbi bejegyzésemet.)

Itt egy részletesebb cikk az előadásról:

http://www.kultura.hu/jatekszinben-debutal

Ez a téma, négy ilyen színésznővel, egészen biztos, hogy jó lesz, jót fog tenni a lelkünknek.

Az 57-dik tűszúrással megkaptam a 12-dik Herceptint. Előtte persze találkoztam a doktornővel és elmondtam neki, milyen vacakul vagyok. Megmérte a vérnyomásomat, ami 140 volt, és szerinte ez magas. Szerintem ez egyáltalán nem magas, amikor nála vagyok. Otthon 100 körül szokott lenni. Most azt akarja, hogy csináltassak 24 órás mérést, meg majd labort. Fogalmam sincs, hogy mi bajom lehet. Elkezdtem vasat szedni, hátha vérszegény vagyok. Mintha használna. Három napig csak ténferegtem.Közben jött két nap hasmenés is. Ha még nem lennék elég gyenge. (Ez is szerepel a lehetséges mellékhatások között) Viszont vasárnapra határozottan jobban lettem. Ennek most baromira örülök. A szédelgés és a fejfájás eléggé megijesztett, még ha szerepel is a lehetséges mellékhatások között, mert akit a mozdony füstje megcsapott, az már örökre arra gondol, hogy áttét indul az érintett területen. Például az agyban. Szóval, nem vidám gondolatok. 

Nem vagyok jól. Ez az igazság. Egyre több új tünet keseríti az életemet. Tartanak a hőhullámok, tönkre téve a nappalaimat és az éjszakámat. A nem alvásoktól fáradt vagyok. De különben is gyenge vagyok és sokat fájnak az izmaim illetve elgyengülnek, néha a kezemet is nehéz felemelni. Szédülök, szédelgek, és tompa fejfájás is van naponta. Lehet a frontokra fogni, meg az időjárásra, de azt hiszem, ez nem az. Mállnak szét a körmeim, a hajam alig nő. Ettől az egész állapottól depressziós vagyok megint. Tegnap sírtam is egy nagyot, mert ez az életminőség elég gyatra. Többnyire fekszem otthon és csak vonszolom magam. Nagy erőfeszítések árán néha még programot is csinálok, de annyira kifáradok, hogy alig érek haza. Szerdán megyek injekcióra, beszélek a doktornővel. Bár azt hiszem, nem nagyon fog tud segíteni ezeken. Majd elküld onkopszichológushoz, a többi meg nyilván mellékhatás, a gyógyszeré és az injekcióké. Kiveszek pár nap szabit, mert injekció után amúgy is rosszul szoktam lenni. 

Nagyon jó oldal és nagyon igaz dolgokról beszél ebben az interjúban a sorstárs. Köszönet érte.

https://www.intima.hu/intim-magazin/ajanlo/halom-bori-a-cseppet-sem-hetkoznapi-no

Tegnap befestették a hajam. Új fodrásznál voltam, akinél még korábban sosem. Az történt, hogy megharagudtam a régire. Ugyanis bejelentkeztem hozzá telefonon vágás, szárítás, hajfestésre. Mikor odamentem kiderült, hogy ő nem hallotta, hogy hajat akarok festetni, illetve én nem mondtam. (Dehogynem mondtam, a kolléganőm is emlékezett a beszélgetésre, másnap direkt rákérdeztem, és biztos benne, hogy mondtam.) Új időpontot meg nem tudott adni, közölte, hogy se nála, se a másik fodrásznál nincs hely hajfestésre, és az lenne a legjobb ha otthon befesteném magamnak és csak vágásra járnék. Na most az van, hogy az én hajam még mindig nagyon rövid, vágni nem is nagyon kell, csak hátul a nyakamnál kicsit megigazítani. Továbbá nem, nem akarok otthon hajat festeni.  Gondolom azért nem adott időpontot, mert mérges volt rám, amiért nem maradtam ott vágásra. Négyezerért nekem ne piszkálja meg az ollóval, ha a festés már nem fér bele az idejébe. Pontosan tudja, min mentem keresztül, de egy érzéketlen tuskó. Elég sokáig toleráltam a hülyeségeit és a rossz természetét. Tizensok éve járok hozzá, de itt a vége. Van még fodrász a világon. Másnap be is jelentkeztem egy másik helyre, és csodák csodája, hétfőn már mehettem is. Szimpatikus kis nő, jó festékkel dolgozik. Így elsőre egy közép szőkét választottam egy kis vörös színnel megkeverve. Kicsit sötétebb lett, mint gondoltam, de nem baj, legközelebb kipróbálok egy árnyalattal világosabbat. Egyébként meg szép frizurát vágott, szárított. Arról nem tehet, hogy reggelre visszagöndörödött. Az a másik fodrásznál is pont így volt. Ráadásul még olcsóbb is. Örülök, hogy váltottam.

Nő: A jövő héten befestetem a hajam.

Férfi: Minek? Nagyon jól néz ki így is.

Nő: Á, nem, olyan öregasszonyos.

Férfi: De hát egy öreg asszony vagy!

Kell az embernek ellenség? 

Hogy vagy? - kérdezik sokan, akik tudják, hogy mi a helyzet nálam. De már rájöttem, hogy a többséget nem érdekli az igazság. Csak azt szeretnék hallani, hogy jól. Ha netán elmondom, hogy nem vagyok a topon, szinte lehurrognak, ami azért elég érdekes. Na nem szoktam távolabbi ismerősöket terhelni a problémáimmal, nekik nem panaszkodom. De sokáig azt hittem, hogy az egészen közeli barátoknak azért elmondhatom. Tegnap is megkaptam, hogy meleg van, nyilván azért nem vagyok jól és különben is, amíg tart a hőség ne éljek társadalmi életet. Nem nagyon járok sehova. A "társadalmi élet" a hipermarketes bevásárlás, és egy fagyi volt az unokahúgommal, aki néhány napig van itthon Amerikából. Baromi rosszul esett ez a hozzáállás egy közeli embertől. Azért jó ez a blog, mert így kiírhatom magamból, ha már elmondani nem lehet senkinek, mert nincsenek megértő fülek. Anyukámnak mondhatnám, de őt azért kímélni akarom, így is elég nehéz lehet neki. Szóval, a jövőben vagy jól beolvasok, ha leintenek, vagy mindenkinek csak egy rövid "jól"-t válaszolok. Az érdektelenség is bánt, és a bagatellizálás is. Valahogy azt üzeni "nem vagy fontos, nem számítasz". 

Drága betegség-e a mellrák? - erre a kérdésre kapásból azt feleltem, hogy nem. De aztán leültem és nagyjából összeírtam a kiadásokat. Az eredmény megdöbbentett. 

Elöljáróban elmondom, hogy semmilyen cseppekre, porokra, tablettákra, táplálék kiegészítőkre, csodaszerekre nem költöttem egyetlen forintot sem. Kizárólag olyasmit vettem, amit az orvos javasolt. Azt is el kell mondanom, hogy az onkológiai gyógyszereket nagyon jelentős mértékben támogatja a társadalombiztosítás. Például a hormongyógyszerem három havi adagjáért nem kell ezer forintot sem fizetnem. A hányásellenes készítmények is pár száz forintos tételek. Ennek ellenére a kiadásaim meghaladták a háromszázezer forintot az elmúlt évben.

A  teljesség igényével próbálom felsorolni a kiadási tételeket:

Kompressziós harisnya a műtéthez, fertőtlenítős szappan a műtét utáni otthoni mosakodáshoz, húsz darab vérhigító injekció, fertőtlenítő kendők és kézmosó a kórházi tartózkodásra, három tubus körömvirág krém a műtéti hegek kezelésére. A parókához hozzájárul a TB, de ettől függetlenül pénzbe kerül, és a parókához szükséges dolgokat már mindenkinek saját magának kell fizetni. Ilyenek például a parókasampon, balzsam, hajkefe, paróka alá fejbőrvédő sapka, paróka állvány, otthonra turbánok, kendők. Nyilván ezek nem kötelező kellékek, de igenis szükségesek a normál emberi léthez és ahhoz is, hogy a paróka ne menjen idő előtt tönkre. Összességében pedig többe kerülnek, mint a paróka teljes ára. Az otthoni gyógytornához CD. Kemoterápia alatt a hányásellenes szeren kívül szükség volt görcsoldókra, székletlazítóra, gyomorégés elleni szerre, plusz szódabikarbónára és fájdalomcsillapítóra. A sugárkezeléskor elhasználtam három tubus bőrvédő krémet az irritáció ellen. A vizsgálatokhoz felfújódás elleni szer és intim törlőkendők. Az ionhiányos állapot ellen és megelőzésre magnézium granulátum és kálium. Speciális, protézises melltartó(k), amihez évente egy alkalommal hozzájárul a TB, de azért tízezres tétel az is, és akkor még csak egy darab melltartóról beszélünk. Ha például még fürdőruhát is akar valaki, mert szeretne az egészsége érdekében úszni, nos, akkor mélyen a pénztárcába kell nyúlni. Két nagy kiadást jelentett még, hogy két vizsgálatot magánklinikán kellett elvégeztetnem, mert az állami egészségügyben olyan sokat kellett volna várni, hogy az veszélyeztette volna a kezelésemet. És igen volt és van hálapénz kiadás is. Ezzel kapcsolatban meg kell mondanom, hogy soha, egyetlen alkalommal sem provokálta ki egyetlen orvos sem. Sőt, többen el sem fogadták. De adtam orvosoknak, nővéreknek, asszisztenseknek, adminisztrátoroknak. Nem sokat, csak éppen valamit, mert én is közalkalmazott vagyok, a legrosszabbul fizetettek közül való. És persze azt is figyelembe kell venni, hogy a táppénz nagyon kevés, tehát a bevétel jelentős csökkenését is a kiadásokhoz kell számítani. Pedig én csak nagyon keveset voltam betegállományban (műtét után négy hetet, és a négy kemo után egy-egy hetet), mások sokkal több betegállományra kényszerülnek.  Mint mondtam, nem költöttem egyetlen fillért sem csodaszerekre és táplálékkiegészítőkre, viszont a korábbiakhoz képest sokkal többet költöttem friss zöldségre, gyümölcsre és egyáltalán, a jó minőségű élelmiszerre. És még nem soroltam fel mindent, mert például úgy gondolom, hogy a  műtét előtt a pizsama vásárlás egyéni ügy volt és kórházba bevitt és ott hagyott dolgok is szükségesek lettek volna otthon is (konyhai papírtörlő, szalvéta, WC-papír, stb.), ezeket nem is számoltam bele. 

A kemoterápiás szerekért és az injekciókét semmit sem kell fizetni, ez TB alapon megy. De persze azért vegyük hozzá, hogy 38 éve dolgozom, egyetlen nap munkanélküli lét nélkül, tehát 38 éve minden hónapban fizettem a TB járulékot én is, és a munkáltatóm is. Szinte sosem voltam beteg, így alig használtam fel valamit a befizetett összegből. Úgy gondolom, hogy most ugyan sokba kerülök a TB-nek, de korábban befizettem(tük) ezt a pénzt, és mint most kiszámoltam, nekem is nagyon sok pénzbe kerül a betegség.