Azt reméltem, hogy lesz egy orvos nélküli hetem. Nem lett. Az előzményekhez tartozik, hogy a hátamon nagyon-nagyon régóta, talán már egy évtizede is, van egy atheroma. Ez egy jóindulatú kásadaganat. Nekem kábé gyűszűnyi nagyságúra növekedett. Problémát nem okozott soha, inkább csak nem szép. Most viszont úgy döntött, hogy minden előzmény nélkül, begyullad. Szétnyílt és kis segítséggel, kiürült. Maradt mögötte egy mély kráter, de szépen gyógyult. Azt hittem, lassan el is felejthetem. Csakhogy kedden reggel torokfájásra ébredtem, ami napközben egyre erősödött. Délután elmentem a háziorvoshoz, nézze meg. Nagyon ronda volt a torkom, a nyaki nyirokcsomóim pedig feldagadtak, ezért felírt egy antibiotikumot. De meg is hallgatott és akkor meglátta a sebet a hátamon. Naná, hogy egyből felzavart a sebészetre. Ott egy édes, idősebb orvoshoz kerültem. Lekezelte a sebet, bekötötte és ennyi. Pénteken vissza kellett mennem kontrollra, újra átkötötte és kész. De nem valami vigasztaló, hogy ez a bigyó vissza is nőhet, ezért jövő év elején meg kellene néznie, és ha szükséges kivágni. Most már azért nagyon megterhel lelkileg ez a sok vacakság, ami utolér. A heti programjaim ugrottak, fájt a fejem, fájt a torkom, felment a lázam és persze jött a köhögés is. És még mindig, mindez lehet a Herceptin mellékhatása is.