Míg a 24 órás vérnyomásmérő feltételére vártam, történt egy tipikus magyar egészségügyi közjáték. Egy beszélgetésre lettem figyelmes, ahogy a kardiológiáról egy nővér éppen kérdezi az idősebb hölgyet, hogy van-e időpontja. Van, felelte, de csak decemberre. Jó, akkor jöjjön decemberben, hangzott az elutasítás. De addig feldobom a talpam, mondta az asszony. Mire a válasz: ha rosszul van, menjen a sürgősségire. Na pont ez az, amit a túlzsúfolt sürgősségi osztályokon nehezményeznek. Hogy a hosszú várakozási idő elkerülésére, indokolatlanul is a sürgősségire irányítják a betegeket. Ott aztán az agyonhajszolt orvosok lehet éppen egy valóban sürgős esettel nem tudnak időben foglalkozni. Ez az asszony is most még nem volt sürgős eset, de decemberig nem tud várni, tehát el fog menni a sürgősségire. Teljesen érthető. Néhány perccel később láttam a doktornőt. Pólóban, leggingben, hóna alatt egy jógamatraccal jött ki a rendelőből, nyilván tornázni ment, és nyilván fogalma sem volt róla, hogy meg kellett volna néznie egy beteget, akit az imént irányítottak a sürgősségire. Szerintem ha tud róla, megvizsgálta volna. Legalábbis szeretném ezt gondolni róla.