Nincs még egy olyan fizikai és lelki bajt okozó tünetegyüttes, mint a klimax, amit oly' kevés megértéssel fogadna a társadalom. Kuncogások, hátunk mögötti összenézések, vigyorok. Banyakór - mondják. Nem elég, hogy kiborító fizikai tüneteket kell elviselni, még a megalázó, gúnyos megjegyzéseket is hallgatni kell. Sajnos, a nőktől is. Sőt, a szenvedő alanyok is hozzájárulnak ehhez a negatív környezethez. Emlékszem nem egy kolléganőre, akik gyötrődtek a menopauzás tünetektől és félszeg mosollyal, afféle "bocs, hogy élek" tekintettel, kivörösödött arccal motyogták, hogy jaj, banyakórom van. Bezzeg ha egy férfinak prosztata problémája van, senki sem röhög a háta mögött. Egy ötvenes évei elején járó nőnek még bőven be kell járni dolgozni. Elviselnie a főnököt, tolerálni a kollégákat, végezni a munkáját, ami általában nem kevés. Hisztis, neveletlen gyerekekkel foglalkozni, türelmetlen ügyfeleket fogadni, szemtelen kamaszokat tanítani, beteg embereket gyógyítani, nyűgös öregeket ápolni, mosolyogva felszolgálni, kiszolgálni, pökhendi celebet interjúzni és a többi, és a többi, hosszasan sorolhatnám a tipikus női munkaköröket. Mindezt úgy kell (jól) elvégezni, hogy közben vacakul érzi magát a bőrében. Mert például alig aludt előző éjjel. Meg az azt megelőzőn is. Ki tudja, egyáltalán mikor aludt végig normálisan egy éjszakát. A reggeli zuhany óta már legalább kétszer megfürdött a saját izzadtságában és ettől kényelmetlenül, diszkomfortosan érzi magát. Fáj a feje, szédül és legszívesebben egy sarokba húzódva sírna egész nap.

Kedves Társadalom! Tessék befejezni a gúnyolódást, mellőzni a fullánkos megjegyzéseket! Több tiszteletet a hölgyeknek, az édesanyáknak, nagymamáknak!

Kedves Család és Barátok! Segítsétek a menopauzával küzdő anyukákat, nagymamákat, testvéreket, nagynéniket! Igazán nem kell sok mindent megtenni, a legtöbbször elég egy ölelés, egy együtt érző kézszorítás is. És még soha senki nem halt bele abba, ha kimondta a szót: szeretlek. Viszont megmentheti vele egy másik ember életét!