Végül írtam egy emailt a régi onkológusomnak. Gondoltam, mi történhet, legfeljebb nem válaszol. De úgy 3 nap múltán válaszolt. Megnyugtatott, hogy a ciszta a leggyakoribb elváltozás és tényleg nem kell vele foglalkozni. Azt is írta, hogy figyeljem mert ha esetleg növekedést érzek, akkor mégis kell vele foglalkozni. Na most az a probléma, hogy én nem érzem, nem tudom kitapintani. Szóval mégiscsak az lesz, hogy pár hónap múlva csináltatok egy emlő ultrahangot, fizetőset persze.

Közben megvolt a 100-dik tűszúrás, egy vérvétel a diabetológiai kontrollhoz. A doktornő alapvetően meg volt elégedve velem és elengedett egy évre! Ez szuper! Persze azzal a kikötéssel, hogy ha közben emelkedne a cukrom, akkor azonnal menjek. A legjobban annak örülök, hogy a vesefunkcióm is javult. 

A doktornő néhány percet késett a rendeléssel, elnézést kért, de egy kollégát búcsúztattak a szomszéd rendelőben. Rákérdeztem, hogy csak nem M doktor a kardiológus megy el? De igen, sajnos - felelte. Na csak azért mert én pont az ő betege vagyok. Kereshetek valaki mást aki cseszeget majd a koleszterinnel és mert nem szedem a gyógyszert. A doktor egyébként a magánszektorba távozik, és két másik orvosnő veszi át a betegeit. Lefordítom. Eddig kb 3 hónapot kellett várakozni a vizsgálatra, mostantól lesz az 5, 6 hónap is.