64-dik tűszúrás, a 16-dik Herceptin injekció, az utolsó előtti. Nem is ez a lényeg, már rutinosan megyek, intézem. Utána három nap szabi, ebből kettőn sokat fekszem, és így megúszható komolyabb levertség nélkül. A lényeg, hogy nagyon dühös lettem a doktornőre. Szerintem már megint össze-vissza beszél. Most például azt, hogy a jövőben csak mammográfiára kell mennem, viszont jó lenne a többi vizsgálatot is elvégeztetni, de azokra kérjek beutalót a háziorvostól, mert ő nem adhat... Nem álltam le vitatkozni, vélhetően - szokás szerint - elfelejti ezt a hülyeséget a legközelebbi alkalomra. Ha mégsem, akkor megkérem, ugyan írja már rá az ambuláns lapomra, mert a háziorvos nem étterem, ahol kedvemre rendelgethetek vizsgálatokat. Másrészt a háziorvos el sem hiszi, hogy abban a kórházban, ahol diagnosztizáltak, műtöttek és több, mint egy évig kezeltek nem végeznek további vizsgálatokat. Ezt egyébként én sem hiszem el. Akárhogy is, nem fogom hagyni magam hülyére venni. Ebben a kórházban van minden korábbi vizsgálat dokumentációja, amivel összehasonlítható az aktuális. Itt tuti, hogy van licence az ultrahangos orvosnak, a kerületi SZTK-ban nem biztos, de még ha van is, nem valószínű, hogy gyakorlata lenne abban, hogy mit kell keresni, mire kell figyelni. Arról nem is beszélve, hogy vajon mekkora lehet a várakozási idő, szerintem több hónap.