Tapogatta a nővér a bal karom vénáit, nagyon kemény - mondta - vehetném a másik oldalról? Nem, sajnos nem lehet - feleltem. Rögtön értette és nekiállt levenni a szétszurkált vénámból a mintát (62-dik tűszúrás), közben kérdezgetett, mikor műtöttek, és hasonlókat. Délutánra kész is lett az eredmény. A diétának meglett az eredménye, a cukrom lement 7.0-ról 6.3-ra, de ez azért még több a kelleténél. A HbA1c, ami az utóbbi két-három hónap átlagos vércukor szintjét mutatja, határértéken belüli és ennek nagyon örülök. A triglicerid és a húgysav viszont még magasabb lett, mint az októberi labornál. Egyébként a napokban elszántam magam, hogy végre ráállok a mérlegre, megnézem mennyit híztam a kemoterápiák vége óta. A mérleg nem működött, kimerült az elem. Nem nagyon bántam, gondoltam, ez valami jel, hogy még ne álljak rá, de aztán vettem bele újat és megmértem magam. Ott tartok, ahol a betegségem előtt, de már egy hónapja fegyelmezetten diétázom, szóval nem csak visszaszedtem mindent, ami a kemók idején lement, hanem még híztam is hozzá. Életmódváltás kell, ami nem csak a diétát jelenti, hanem a mozgást is. Talán ha lemennek a Herceptin injekciók, jobban leszek és tudok majd gyalogolni, esetleg még úszni is. Amíg az izomgörcsök, izomfájdalmak a legváratlanabb pillanatokban is rám törnek, nem merek vízbe menni, vagy nekivágni egy hosszabb útnak.