Ezzel a 24 órás vérnyomásmérővel már elaludni is igen nagy kihívás. Este tízkor váltott át éjszakai üzemmódba, azaz "csak" félóránként mért. A fáradtságtól persze elalszik valahogy az ember, de harminc percenként, amikor beindul a mérés, alaposan megszorítja a mandzsetta a kart, kvázi olyan, mintha valaki félóránként felrázna álmomból. Akárhogy feküdni sem lehet, kizárólag háton, vagy azon az oldalon, ahol nincs mandzsetta. Valahogy eltelt az éjszaka, másnap persze kóválygós álmosság gyötört. Délre kellett visszamennem, hogy levegyék. A nővér azonnal meglátta a kivett elemeket és először valami kaján örömet láttam a szemében villanni, utána meg némi csalódottságot, hogy megoldottam. Lehet, hogy csak beképzelem, de nem hinném. Nagyon jó antennáim lettek, hogy minden apróságot észrevegyek az egészségügyisek viselkedésében. Eredetileg úgy gondoltam, hogy a végén majd adok neki pénzt, de ezek után eszem ágában sem volt hálásnak lenni. Az lett volna a minimum, hogy elmondja mit kell tenni, ha lemerül az elem. Mint várható volt, a vérnyomásom többnyire inkább alacsony, de semmiképpen sem magas. Ez jó hír, de így továbbra sem tudni, mitől szédülök, szédelgek.