Szóval, készültem rá, hogy megírom ezt az egy pillanat dolgot, amivel megváltozik az ember élete. De sokkal nehezebb, mint gondoltam volna. Írhatnék persze sok ilyen pillanatról, ami már megtörtént velem, de engem most ez a legutolsó tart fogságban. Eluralkodott a mindennapjaimon és káosz lett tőle…
A mammográfián, és később a nőgyógyászaton is, elgondolkodtam azon, hogy milyen kevesen vannak kísérővel. A férfiak száma, mint kísérők, szinte zéró. Inkább barátnők, családtagok vannak, de ők is kevesen. Pedig... Pedig számtalan eset van, amikor bizony jól jön valaki támogató közelsége.…
Most megint egy kis nyavalygás következik. De jogom van hozzá. A betegség eléggé megterheli a lelket. Jobb például nem túl sokat agyalni, gondolkodni a dolgokon. Mert akkor rögtön bekúszik az ember gerince alá a pánik. Csigolyáról-csigolyára. Mert akkor gondolni kell a gyógyulás 40%-os esélyére is.…
Azt hiszem hiba volt értesítenem Mr.Kávét arról, hogy mi van velem. Azóta többé-kevésbé visszatért az életembe. Ez egyrészt jó, másrészt mérhetetlenül sok fájdalmat okoz. Erre tegnap jöttem rá, amikor új, csillogó karikagyűrűvel az ujján, gesztikulálva magyarázta a bezzeg szomszédasszonyt, aki…
Belülről egészen picire mentem össze. A gyomrom gyűszűnyi. A lelkem valahol a testem egy eldugott szegletében gombostűfejnyire összetöpörödve vacog. Holnapután megtudom mikor kezdődik a kemoterápia, mennyi, milyen. Még egy nyamvadt színházjegyet se tudok venni, mert fogalmam sincs mikor kezdik,…
Még a kórházban az egyik betegtársam átsírt egy napot. Kérdeztük, mi a baj. A mellét siratta. Próbáltuk vigasztalni. Csak azt mondhattam, amit gondolok. Ha valami testrészünk ellenünk fordul, akkor azt nem kell siratni. Persze ez nem ilyen egyszerű. Magam sem értettem, hogy miért pont ez történt. De…