Erről, itt, még nem volt szó. A saját, nehéz tapasztalataimat a normál időben jelentkező klimaxról elég részletesen elmeséltem a blog kezdetekor.  Azóta is szóba került néha, mert a hormonterápiás gyógyszer rapid üzemmódba kapcsolta ezt az amúgy természetes folyamatot. De arról még nem esett szó, hogy létezik korai klimax is. Vagy azért, mert a szervezet úgy dönt, nem folytatja tovább a hormontermelést, vagy súlyos betegség miatt, műtéti úton távolítják el a szerveket, melyek közreműködnek. Mivel a korai klimax gyötrelmeiről született egy remek cikk, ezt ajánlom elolvasásra az érintetteknek. 

https://wmn.hu/wmn-szex/54617-lesz-meg-a-szex-ugyanolyan---elet-es-vagy-a-korai-klimax-utan

Az egész oltási procedúra nagyon flottul ment. Nemrég szerelhettek fel egy új beléptető kaput, mert most találkoztam vele először. Csuklón méri a testhőmérsékletet, kezet fertőtlenít és valamiféle füstköddel az egész embert lefertőtleníti belépéskor. Ketten voltunk két órára behívva és elsőként be is szólítottak. Rögtön láttam, hogy a doktornő nagyon feszült. Beadta az injekciót (78-dik tűszúrás) és azt mondta, hogy biztosan be fogok lázasodni, mert mindenki belázasodik. Egy szúnyogcsípés kellemetlenebb. Az asszisztens fel se nézett a számítógépből, valahogy tapintani lehetett a levegőben az idegességet. Nem is szóltam semmit. Kiültem a váróba míg letelt 20 perc. Akkor kihozták a papírokat. Elvileg egy hónap múlva kapom a második oltást. A doktornő már kicsit nyugodtabbnak tűnt. Két beteg, akik negyed háromra érkeztek már szintén megkapták az oltást. Lehet, hogy szegény doktornő azon izgul ilyenkor, hogy mindenki megérkezzen, akit behívtak? Mert az ő felelőssége, hogy ne maradjon meg oltóanyag. 

Bementem még vásárolni, aztán haza. Jól voltam. Még csak hőemelkedésem sem lett. Sejtettem, mert én még gyerekként se lázasodtam be soha az oltásoktól. Viszont éjjel lényegében nem aludtam egy óránál többet, annyira fájtak az ízületeim az állkapcsomtól a lábujjamig mindenhol. Fájt a fejem, sőt még a műtött mellem is. Végül bevettem egy gyógyszert. Nekem alapból fájnak az ízületeim, izmaim, csontjaim a hormongyógyszer miatt, erre pakolhatott rá még egy lapáttal az oltás. Bevehettem volna előbb is a fájdalomcsillapítót, de mert az egyúttal lázcsillapító is, nem akartam. Tisztán akartam látni, vajon tényleg lázas leszek-e. Ma nagyon fáradtnak éreztem magam, de ez valószínűleg a kialvatlanság következménye. Az előbb még megcsináltam a gyógytornát, és egy kicsit se fájt közben a karom.

A legelején, szinte azonnal regisztráltam magamat és az anyukámat is a koronavírus elleni oltásra. Már több ismerősöm be van oltva, nem egészségügyisek is, de igyekeztem nem türelmetlenkedni, ami az én esetemben azért nem egyszerű. Ahogy mondani szokták nem álltam kétszer sorba türelemért. Azt hiszem, egyszer sem álltam sorba érte. De megálltam és nem hívogattam a háziorvost, hogy mikor kerülünk már sorra. Gondoltam, van baja elég, majd szól, ha mehetünk. Persze azért nyugtalanító, hogy rajta vagyunk-e egyáltalán a listán. Vagy anyukám csak egy csitri a 82 évével és sokan vannak előtte? Kaptunk ugyan levelet a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől, hogy tudnak a regisztrációról és hamarosan sorra kerülünk. Nekem még a kérdőívet is elküldték, amit majd kitöltve kell magammal vinnem a rendelőbe. Ez még nem nyugtatott meg igazán, mert attól, hogy a NEA tud róla, a háziorvos még nem biztos. De tegnap felhívott az asszisztens, hogy csütörtökön mehetek oltásra, AstraZenecát fogok kapni. A Pfizernek vagy a Modernának azért jobban örültem volna, de ha ez, hát legyen ez. Korábban már áttanulmányoztam az Onkológiai Intézet ajánlását, hogy kinek igen, kinek nem, kinek megfontolandó az oltás. Külön kitérnek a mellrák hormonterápiás szakaszára, amikor nem ellenjavalt, sőt ajánlják az oltást, mint különösen veszélyeztetettnek. 

Ebben az Astra oltásban csimpánz adenovírus van, ezért azzal viccelődnek velem a barátok, ismerősök, hogy ne felejtsek el banánt venni utána, meg hogy még szerencse, hogy szeretem a banánt. :-) 

A diabetológus doktornő nagyon normális volt. Megállapította, hogy a legutóbbi cukorértékeim jók, legalábbis sokkal jobbak, mint a novemberi. Igazából elküldött volna egy terheléses vizsgálatra, de a gépben látta, hogy mi mindenen mentem már keresztül, és megkérdezte, hogy mit szólnék az újabb vérvételekhez. Mondtam, hogy már csak a kézfejem alkalmas, erre ő, hogy akkor ezt inkább most hagyjuk. Annál is inkább, mert ha a terheléses eredmény nem is lenne jó, a többi érték alapján, akkor is csak diétára fogna, gyógyszert nem indokolna a labor. Hála az Égnek! Adott sok tanácsot, de egyáltalán nem volt túl szigorú. Például, hogy banánt és szőlőt ne egyek, de a többi gyümölcs mehet, mindenből egy maréknyi. Egy narancs, egy alma, két mandarin, stb szóval amennyi elfér egy nyitott tenyéren. Kevés szénhidrát, sok zöldség és ha néha-néha egy kis  csoki vagy sütemény is lecsúszik, az még nem baj. Abban maradtunk, hogy egy év múlva, amikor újra jövök a kardiológushoz, egyúttal hozzá is bejelentkezem és akkor meglátjuk, milyen a helyzet. Esetleg akkor csinálunk egy terhelésest, hogy biztosat tudjunk. Mert azért az látszik, hogy fogy az inzulin-készletem, ráadásul örökölhettem is a hajlamot Édesapámtól. 

Jerzy Górecki képe a pixabay.com/hu-n

A 77-dik tűszúrás, vérvételi célból, végül a kézfejemből történt. A nővér egy darabig nézegette, tapogatta, az engedélyem után ütögette is a könyökhajlati vénámat, majd megállapította, hogy az sajnos olyan, mint egy szétfőtt makaróni. Jobban járunk, ha a kézfejemből veszi, mert az ugyan jobban fáj, de csak egy szúrás, a másik helyen valószínűleg többször kellene próbálkozni. Ez a vérvétel egyébként nem a szakrendelő laborjában történt, hanem a kardiológián, percek alatt végeztem, mert csak egy hölgy volt előttem. Nem sokkal később kész lett az eredmény, felkerült a felhőbe. A cukor egy picit magasabb a felső határnál. Az az érték, ami az elmúlt kb 3 hónap átlagát mutatja (HBA1c) tartományon belül van. Vannak persze eltérések a leleten továbbra is, a vas például jobb lett, de még mindig nem érte el az alsó határt. Ami viszont meglepő, hogy hosszú idő után, jó lett a pajzsmirigy eredményem (TSH), nincs túlműködés. Hétfőn megyek a diabetológushoz, remélem nem köt bele valami másba.

Régen nem írtam, de szerencsére nem volt mit. Most viszont nem mondták le a vizsgálatomat a kardiológusnál, így hétfőn megjelentem a rendelőben, ahogy kell. Sajnos a régi, kedves doktornő nyugdíjba ment, ezért új orvost kellett keresnem. Illetve nem is kerestem, csak éppen hozzá, a lelkiismeret bajnokához kerültem, amikor időpontot kértem. Először is kikérdeztek mindenről, a felmenőim betegségétől kezdve, a sajátjaimon át, hány szálat naponta hány évig, magasság, testsúly, hányszor járok pisilni éjszaka, gyógyszerek, stb, vagy negyven kérdés volt. Utána EKG, és vérnyomásmérés. Persze, hogy 140. Otthon 100-110 körül van, itt bezzeg 140. Ezután az orvos beszélgetett velem, azaz további kérdései voltak. Aztán elővette a gépből az utolsó laborleletet, ami botrányosan rossz volt, nem is értem, miért. Naná, hogy azonnal beleakadt a magasabb, éppen határon lévő vércukor eredménybe. Hiába mondtam neki, hogy én azóta is mérem otthon, viszonylag rendszeresen, és hogy sosincs rossz értékem. Péntekre beírt vérvételre, ahol nem csak az aznap reggeli értéket nézik meg, hanem valami olyasmit is, ami megmutatja, hogy az elmúlt 30 napban átlag mennyi volt. Megmutatja majd a karácsonyi bejgliket is. Olyannyira meg volt győződve, hogy cukorbeteg vagyok, hogy hétfőre beírt a diabetikus orvos szakrendelésére is. Közben folyton azt olvasom, hogy a járvány miatt nem látják el rendesen a betegeket. Nagyon is alaposan, lelkiismeretesen látják el. Jó, nem örülök ennek az egésznek, de az az igazság, hogy az eszemmel megértem, ez szükséges. December közepe óta én is nyugdíjas vagyok. Most mindenkivel azon röhögcsélek, hogy az a nyugger leszek, aki folyton az SZTK-ban ül. Ja, a szívultrahang eredménye jó lett.

Kedden kellett volna a kardiológushoz mennem, a szokásos éves kontrollra. De felhívtak telefonon, hogy ha nincs panaszom, akkor inkább menjek januárban. Na, nem mintha járvány szempontból a január már túl bíztatónak tűnne, de nem bánom. Egy kicsit még örültem is, később jutott eszembe, hogy ez két újabb problémát vet fel. Egyrészt addigra lejár a beutalóm, tehát újat kell kérnem, másrészt nem lesz egy hónapon belüli laborom. Tehát most elvileg egy rendelésre menetel helyett lett három. Majd lesz valahogy, ezt most elengedem. Muszáj rugalmasan állni a dolgokhoz, amíg ilyen magas a fertőzésszám. Persze azzal a meglehetősen rossz laboreredménnyel is foglalkozni kéne, de, hogy én most nem megyek önszántamból kórházba se pajzsmirigy ügyben, se csontritkulás vizsgálatra, az tuti.

A laborvizsgálathoz két tűszúrás kellett (75-76-dik), mert elsőre nem sikerült vénát találni. Számítottam rá, már nem is visel meg. Az eredmény nem lett jó. Egy rakás érték eltér a normálistól. Úgy látom valami gyulladás zajlik a szervezetemben, magas a cukorértékem, kevés a vas, sok a kalcium, túlműködik a pajzsmirigy és így tovább. Azt hiszem ezek egy része a hormongyógyszernek "köszönhető".  Ennyire a normálistól eltérő leletem még sosem volt. Majd meglátom mit mond rá a háziorvos, decemberben meg a kardiológus. Ez utóbbi például azért érdekes, mert a pajzsmirigy működése befolyással van a szívre is. 

Megkaptam az influenza elleni védőoltást (74-dik tűszúrás). Ez a könnyebb esett, amikor befelé megy valamilyen anyag. A vérvétel a zűrösebb, mert a 74 szúrás jelentős része a bal kezem vénájából történt és már totál szétszúrták. A jobb karomat nem szabad használni semmire, se be, se ki, se egyéb, mivel a műtétkor kivettek néhány nyirokmirigyet a szövettanhoz. Majd novemberben vesznek vért, meglátjuk, honnan és hogy sikerül. Ja, és az oltáshoz azt a tanácsot hallottam, hogy utána két napig sok meleg folyadékot érdemes inni. Az oltóanyagban ugyanis vannak tartósítószerek, egyéb anyagok, amik jó, ha hamar kiürülnek a szervezetből. Gyömbérteára szavaztam, azt iszogatom. (Myriam Zilles képe a Pixabay -en. )

A menopauzának világnapja is van, október 18. 

Nem új cikk, de elég jó:  http://medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/ma_van_a_menopauza_vilagnapja

Keresgéltem a neten a cikkben szereplő homoktövismag-olaj ügyben és találtam is, kapható, pl. itt: https://beauty.hu/gerani-omega-3-homoktovismag-olaj-10-ml.html

Nem igazán hiszek csodaszerekben, de egy próbát talán megér. Ha kapok valami közeli helyen és kipróbálom, majd megírom mit tapasztaltam.

Megjelent egy kiadvány "Konyhanyelven a mellrákról" címmel. Nem kifejezetten szakácskönyv, nem is csak diétás tanácsok, hanem elsősorban egy információs kiadvány, amire szerintem nagy szükség van. Nekem szerencsém volt, mert a sebész és az onkológus is csak vegyes, kiegyensúlyozott táplálkozást javasolt és az onkológus még a lelkemre kötötte, hogy ne kezdjek el semmiféle diétát, ez alatt a "csoda" diétákra gondolt, továbbá csodaszerek sincsenek, tévhit és marhaság viszont annál több. De nem biztos, hogy minden onkológusnak kiterjed erre a figyelme és nem biztos, hogy minden beteg el is hiszi, amit hall. Ez a könyv nem olcsó, de hiteles forrás, a szerző ugyanis egy érintett dietetikus és nyilván sok jó tanácsot ad azoknak, akik hízni kell, azoknak is akik fogyni szeretnének, vagy csak egyszerűen egészségesen táplálkozni a kezelések idején. Én a kemoterápia alatt 7 kg-ot fogytam, de nekem volt miből. A legnehezebb napokon joghurton és sajtos kekszen éltem, a többin igyekeztem egészségesen táplálkozni. Ez alól a magas C-vitamin tartalmú gyümölcsök voltak kivételek, hogy ne vigyem be magas dózisban ezt a vitamint, bizonyos tanulmányok tanácsai miatt. Az onkológus és a sugárkezelésemet vezető orvos is egyetértett, hogy nagy dózisban ne szedjek, vagy egyek C-vitamint. Szóval, ha valaki tanácstalan, vagy elveszettnek érzi magát a megtudott információk özönében, akkor szerezze be könyvet itt: https://konyhanyelvenamellrakrol.hu/?page_id=18

Megkaptam a pneumococcus elleni védőoltást (73-dik tűszúrás). Egész éjjel fájt tőle a felkarom, legalábbis gyakran felébredtem és éreztem. Más mellékhatás, láz, egyebek, szerencsére nem jelentkezett. Reggel amúgy is be kellett vennem egy fájdalomcsillapítót az egyéb fájdalmaimra és elmúlt a felkarom fájdalma is, ami később se jött elő.

Idén elmaradt a szokásos éves Lánchídi séta, természetesen a vírus miatt. De a szervezők, az Egészség Hídja Összefogás most is létrehozott sok, remek előadást, amit a youtube-on lehet megnézni, meghallgatni. Itt: https://www.youtube.com/channel/UCQdSfg9PBUqYZYoh2C-X5_g

Az egyik beszélgetésben a doktornő azt mondja, hogy ideális esetben nem a betegnek kell menedzselnie a vizsgálatait. Nos, ideális esetben talán nem. Az én tapasztalatom viszont az, hogy számtalan alkalommal nekem magamnak kellett kiharcolni bizonyos vizsgálatokat. Az orvosok és az asszisztencia is olyan mértékben túlterhelt, hogy időnként elfeledkeznek dolgokról. Könyörögtem én mammográfia időpontért, miközben még sugárterápiára jártam, hogy lehetőleg egy évnél ne teljen el több az előzőhöz képest. Ez azért durva, nem? Aztán az is többször előfordult, hogy magánrendelésre kellett mennem és fizetni a vizsgálatért, hogy időben meglegyen. Ilyen volt az első szív ultrahang. Ha nincs meg a vizsgálat, nem kezdik el a Herceptin kúrát, ami az én  esetemben az egyik legfontosabb terápia volt. Volt időpontom a kerületi rendelőbe, de váratlanul lemondták. És még sorolhatnám. Szóval, az egyik legfontosabb tanácsom, hogy minden érintett készüljön lelkileg és anyagilag is, hogy a gyógyulását saját magának is menedzselnie kell. Nem bízhatja rá magát teljesen a kezelőorvosra. Sőt! Nagyon figyeljen minden orvosra, ki, mit mond, mikor kell legközelebb kontrollra menni és jegyezze be egy naptárba, aztán intézze el magának, mert valószínűleg senki nem fogja figyelmeztetni erre, megszervezni meg pláne nem.

Az utóbbi időben sajnos két, sőt három esetről is tudok, amikor egy tüdőgyulladás végzetes kimenetelű lett. Valaki ajánlotta, hogy oltassam be magam pneumococcus ellen. Rákérdeztem a háziorvosnál, azt mondta, hogy támogatja és rögvest fel is írta. Drága lesz, ha egyáltalán kapok, mert hiánycikk. De ha sikerül szerezni, egyszerre be tudja adni az influenza ellenivel, egyiket az egyik karomba, másikat a másikba. Na, az nem lesz jó, mert a jobb karomat nem szabad megszúrni (se), de valahogy majd megoldjuk. Elkezdtem keresgélni, és valóban nem kaptam. Akkor riasztottam a vidéki ismerősöket, és sikerült szerezni. 16 ezer forint. Ha minden jól megy, a napokban be is adja a Doktor. Állítólag azért lett hiánycikk, mert a rádióban reklámozták. Pedig a vírus ellen ez nem hatásos.

Arek Socha képe a  Pixabay -en.

Megvan a citológia eredménye, szerencsére negatív. P2-es. Csupán azt erősíti meg az eredmény, amit a doktornő látott, azaz a hormonleállító gyógyszer működik és sorvasztja a méhet. Fogalmam sincs hogy fogom ezt a gyógyszert én még évekig szedni a sok vacak mellékhatásával együtt. A hidratáló kúpot elkezdtem használni. Nem mondom, hogy túl komfortos érzés, de remélhetőleg használ. Keresgéltem a készítmények között és vannak olcsóbbak is. Ki fogom próbálni, hátha találok jól működőt.

Nem mondták le a nőgyógyászati kontrollt sem, hurrá. Picit előbb érkeztem, de simán beengedtek. Bejelentkeztem a földszinti gépnél és gyorsan kiszaladtam a mosdóba, és még így is bőven időben ültem volna le a váróban. De az asszisztens már hívott is be, mert már keresett. Nem is gondoltam volna, de a doktornő az ultrahangos leleten azonnal kiszúrta, hogy nem stimmel, hol is van az a petefészek ciszta. Akkor megmutattam neki a másik leletet, egyből megnyugodott, pláne, hogy látta kinél voltam magánrendelésen. Levette a citológiához a kenetet. Életemben először fájt a vizsgálat. Sajnos, a hormongyógyszer újabb mellékhatása, hogy nagyon száraz lett odabent minden. Meg is mutatta, hogy elég csak kicsit hozzáérnie, máris vérzik. Nem erősen, de egyből rózsaszín lett a vattás pálcika, és a bugyimon is volt pici vér, mire hazaértem. Szóval, muszáj hidratáló hüvelykúpot használnom. Hazafelé be is ugrottam a patikába és majd' elájultam, mert az ajánlott kúpból 10 db majdnem 4000 forint volt. 

Herney Gómez képe a https://pixabay.com-on

Talán találtak egy új kezelési módot a menopauzás tünetekre.
Itt a cikk:

https://szimpatika.hu/cikkek/9592/hormonmentes-kezeles-a-menopauza-tuneteinek-enyhitesere

Régebben, amikor még nagyon sűrűn jártam a kórházba, sok szomorú sorsot láttam. Mára már valamennyire elszoktam tőle. A legutóbbi kontrollon azonban az arcomba nyomta újra az élet. Amúgy is érzékeny, szomorú hangulatban vagyok, mert meghalt egy barátnőm, akivel 14 évesen ismerkedtem meg, a gimis éveink elején. Itt, az onkológusnál már általában senki sem türelmetlen és emberségesebbek egymással a betegek, mint kint, a világban. Egy nénit tolókocsiban hoz a betegszállító. Fél egyre van időpontja. Most tíz van, de a betegszállító akkor hozza, amikor tudja és nem amikorra az időpontja szól. Minimum két és fél órát fog ott ülni, ha nem hívják be előbb és utána még ki tudja meddig  kell várnia arra, hogy hazavigyék. Nem akarok belegondolni, hogy fáj-e valamilye. Talpig feketében, kisírt szemekkel jön egy asszony, kéri, hadd mehessen be előbb az orvoshoz, most halt meg a lánya, beszélnie kell az onkológussal. Csendesen sír, miközben ajtónyitásra vár. Amikor már kifelé megyek, a folyosó végén megszólít egy fiatalember, érdeklődik, hogy most kell-e regisztrálni, vagy elég az időpont. Elmagyarázom neki, hogy most nem kell az adminisztrációba menni, az orvos időnként kijön és egyeztet a betegekkel, ki van itt, mikorra szól az időpontja. A fiatalembernek szép arcvonásai vannak  és gyönyörű kék szeme. Egy. A másik le van kötve és úgy tűnik, hogy a kötés alatt már nincs szem. Arra gondolok, hogy csak gyógyuljon meg, szemet majd készítenek neki. De azért ez szívfacsaró. 

Egész héten tartottam tőle, hogy megint lemondják a vírus miatt kontrollt az onkológusnál. Korán reggel telefonáltak is, hogy megyek-e, van-e valami panaszom. Rávágtam, hogy megyek, mert most már mindenképpen akartam beszélni az orvossal. Volt egy hosszabb listám a kérdésekről és az elintézendőkről. A bejáratnál szép kis sor állt, de kiderült, hogy az a laborra várók sora, én rögtön bemehettem. Köhög? Lázas? Nem. Háromszavas biztonsági ellenőrzés után már mehettem is. Az osztályon azért nem voltak kevesen az orvosra várva. De másfél órás ücsörgés után bejutottam. Amennyire tudtuk, tartottunk valamennyi távolságot egymástól várakozás közben. Felírta a gyógyszert, aztán melltartót is írattam. Megvizsgált, kértem beutalót a jövő évi mammográfiára. Itt kb. egy évvel előre kell időpontot foglalni, emiatt is jönnöm kellett. Megkérdeztem, hogy a vérvizsgálat pajzsmirigy eltérés eredménye összefüggésben van-e a hormongyógyszeremmel. Mert a háziorvos szerint igen, a kardiológus szerint meg nem. Semmi összefüggés nincs, azzal külön kell foglalkozni. Laborra nem küldött el, pedig rá is kérdeztem. Gondolom ez is a vírusnak "köszönhető".  A közeli boltban vettem protézist és két szép melltartót. Bár a vírushelyzet miatt most több gyógyászati segédeszközt ugyanúgy fel lehet íratni, mint a gyógyszereket, sajnos a protézistartós melltartókat nem. Itt van a lista, hogy mit lehet:

https://aqua.hu/arc-es-testapolas/beurer-em38-elektromos-izomstimulalo-t146373&searchType=product

(Köszi Viki, hogy kikutattad az infót)

Tegnap elkezdtem szervezni a bejelentkezést két kontroll vizsgálatra. A nőgyógyászatra bármikorra, a kardiológiára decemberre. A telefonok folyamatosan foglaltak, vagy felveszik, de a vonal rögtön meg is szakad. Gyanítom, leteszik. De már szokva vagyok hozzá, hogy rámehet egy fél nap is, mire sikerül. Először a nőgyógyászatra sikerült időpontot kapnom, leghamarabb szeptember végére. Aztán nagy nehezen felvette a központi bejelentkezős telefonszám is, de kiderült, nem lehet náluk a kardiológiára időpontot kérni, közvetlenül a szakrendelőt kell hívni. Egyébként meg a doktornő, akihez eddig jártam, sajnos nem rendel és már nem is nagyon fog, bejelentkezni nem lehet hozzá. Kaptam egy másik telefonszámot és újabb hosszú kísérletezés után egy jó fej nővel sikerült decemberi időpontot egyeztetnem. Nagyon sajnálom, hogy a kardiológus doktornő elmegy (máshova, vagy nyugdíjba, nem tudom), ő is azon kevesek közé tartozott, aki nagyon jó szakember és megbízom benne. Semmi sem állandó, csak a változás.

Szóval, készültem rá, hogy megírom ezt az egy pillanat dolgot, amivel megváltozik az ember élete. De sokkal nehezebb, mint gondoltam volna. Írhatnék persze sok ilyen pillanatról, ami már megtörtént velem, de engem most ez a legutolsó tart fogságban. Eluralkodott a mindennapjaimon és káosz lett tőle a lelkemben. Amíg nem tisztul le, addig nem tudom megírni. Egyetlen szó volt. De az olyan váratlan és olyan erővel vitt vissza a régi időkbe, hogy nem hittem volna, ilyen létezik. Most még nem tudom józanul, reálisan látni ezt az egészet. Addig pedig nincs értelme írni róla. Nem mellesleg, beszélni sem tudok róla, szóval itt a zűrzavar bennem és időt kell hagynom rá, hogy elcsituljon.

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, komoly elhatározásom volt, hogy kizárólag a klimaxról, a betegségről, és a gyógyításomról írok benne. Úgy gondolom továbbra is ez lesz a fő irány, csupán kiterjesztem némi elmélkedéssel és magán természetű dologgal, éppen csak annyival, hogy ne egy darab páciens legyek, hanem látszódjon valami a mögötte lévő emberből is.

Isten egyetlen pillanat alatt megváltoztathatja az életedet - olvastam egyik nap a Facebookon és valóban egyetlen pillanat elég, hogy rosszra vagy jobbra vagy valamilyenre forduljanak a dolgok. Másnap megtapasztaltam. Elmesélem majd, de most inkább egy kicsit még nézem a cinkéket, ahogy fürdenek, játszanak az erkélyre, részükre kitett vizes tálban. Nem tudom lefilmezni őket, mert ahogy közelítek, megijednek és elrepülnek. Méltatlankodom is, hogy hé, én üzemeltetem a wellness központotokat, ne féljetek már tőlem. 

Jól ismerem azt a házat, ahol a magánrendelő működik. A barátnőm szülei laktak ott, meg persze a barátnőm is lánykorában. Régebben többször jártam náluk. Legalább nem kellett keresgélnem. Kicsit korábban érkeztem, gondoltam, hogy mire lezajlik az adminisztráció pont időben leszek. De először fel sem engedtek, mondván csak egy beteg tartózkodhat a váróban. Tíz perccel később felmehettem. Kézfertőtlenítés, lázmérés (35.9), és egy kérdőív kitöltése után leülhetek a váróba. Több mint harminc percet várok, az asszisztensek morognak, mert jönnének a betegek, de a doktor úr nem siet. Végre bejutok és csak ámulok, alig ismerem meg. Pár éve láttam utoljára, pont aznap mondott fel a kórházban, volt is riadalom miatta. Azóta kb tíz évet fiatalodott. Emberileg viszont semmit sem változott. Őszintén elmondom neki, hogy nem bízom meg K. doktor diagnózisában, butaságok vannak a leleten szerintem. Ismeri K doktort, nincs meglepve. Alaposan megvizsgál és kiderül, hogy nem vándorolt át a ciszta a másik petefészekbe és a méretek nagyjából azonosak a korábbiakkal, de kevés közük van a K doktor által mértekhez. A falon is van egy monitor, amit én is láthatok, azon magyarázza, mit lát és én is érthetem, hogy mi, hol van, mekkora. Nem egészséges a méhem, nyilván már sosem lesz az, de nagy baj nincs. Félévente kontroll kell. Ebben az orvosban én tökéletesen megbízom, így egy időre megnyugodhattam. 

A műtét utáni harmadik mammográfiai kontroll (ha a februári extrát nem számítom, amikor csak a műtött mellemet nézték a kitapintható zsírlebeny miatt). Délután fél hatra mentem. A porta üres, csak a portás lézeng, nincs semmilyen ellenőrzés. A mammográfia is szinte üres, a recepció zárva, egy automatából kérek sorszámot. Három nő várakozik előttem. A nővér kijön és elkéri a beutalót, felírja rá a sorszámot. Annyira azért nem modern a rendszer, hogy nekik bent jelezze, ki érkezett, mikorra van időpontja, stb. Elég gyorsan sorra kerülök. A gépnél még mindig szerencsétlenkedem a megfelelő beállással. Négy felvétel készül. Amikor a nővér a képeket nézni, hogy sikerültek-e, az arcát figyelem. Nem lett komorabb és ez jó. Kiülök és várom, hogy behívjanak az ultrahangra. Az ajtón egy doktornő neve van, akit nem kedvelek. Annak idején ő csinálta (volna) a műtét előtti jelölést, de hisztériázott egy sort, hogy ezt ő nem tudja, ezt nem lehet. Bocs, hogy ilyen rossz helyre növesztettem a daganatot. Akkor jött egy másik orvosnő, ő beadta a jelölőanyagot. Mint utóbb kiderült, neki sem sikerült, de legalább nem hisztizett. Amikor behívnak, megnyugodva látom, hogy egy férfi fog vizsgálni, akit nem ismerek, de az nem baj. Nézi a felvételeket. Én is nézem. Mi mást nézhetnék? Néha felnagyít egy-egy részletet. A szívem erősebben ver, vajon mit lát. Ítéletre várok hosszú percekig. Ehhez nem lehet hozzászokni, akárhányszor is végzik a vizsgálatot. Jó - mondja röviden és elkezdi az ultrahangos vizsgálatot. Közben kérdezget. Az arcát nézem, nincs rajta semmi leolvasható, de nem is komorult el. Végül kimondja a felmentő ítéletet: Nem találtam semmi csúnyaságot. Megyek hazafelé kifáradva az izgalomtól, de boldogan. Ma pedig a magánrendelésre megyek a nőgyógyászati ultrahangra.

Mostanában többször felmerült, hogy miért rejtőzöm el a 26 ló álnév mögé. Miért nem vállalom fel a betegségemet és a gyógyításom állomásait? Egyszerű a válasz: a névtelen kommentelők miatt, a beszólásaik miatt. Láttam, mit művelnek például Szentesivel. Egy arccal, névvel kiálló ember hiteles, de sebezhető. És sok aljas, irigy, gonosz kommentelő elképesztő mélyütéseket tud bevinni. Nincs rá szükségem. Aki itt kommentel nem tudja ki vagyok (tisztelet a kivételnek). Úgy látszik, hogy 26 lónak nem annyira szórakoztató beszólogatni. Ha mégis megtennék, nem jelenne meg az oldalon, mert nem engedném meg. Akinek meg segítségre van szüksége és idetalál, az megkapja a segtséget anélkül is, hogy pontosan tudná ki vagyok. Nem elegáns és nem is annyira hiteles, de biztonságosabb. És én egyelőre védem magamat, mert túl sok sebet kaptam. Holnap megyek mammográfia kontrollra. Zabszem effektus.

Ahogy terveztem, felhívtam a nőgyógyászatot és megkérdeztem, készülnek-e felvételek az ultrahangos vizsgálatról és ha igen, azokat meg tudja-e nézni a doktornő. A  válasz: egyértelmű nem, csak a leletet tudja megnézni a gépben, és ő különben sem ultranangos, kvázi nem is ért hozzá. Felvázoltam, hogy az a lelet több mint gyanus. (Az előző posztban leírtam már, hogy miért.). Erre az asszisztens azt felelte, hogy elmehetek máshova, ha bizonytalan vagyok az eredményben. Kedves, nem? Felhívtam a régi ultrahangos orvos magánrendelését és bejelentkeztem hozzá. Nem hiányzik most több, mint húszezeret kiadni erre, de ez a vizsgálat most fontos. Legközelebb, meg majd kiharcolok egy másik orvost a kórházban, az asszisztens meg nem kap egy fillért sem a jövőben. Kíváncsi vagyok, hogy amikor beviszem a két leletet, majd mit szól hozzá a nőgyógyász. Mert a rákszűrést és tumormarkereket ott fogom megcsináltatni, ingyen. Ha már 40 évig fizettem és fizették utánam a TB-t, ennyi jár.

Március óta tucatnyiszor lemondott nőgyógyászati ultrahang kontroll vizsgálatom múlt péntekről átkerült a mai napra. Nem örültem, mert ma pont az az orvos rendelt, akit nem szívelek. De a vírushelyzet miatti féléves csúszás után az ember ne válogasson. A kórháznak csak egy bejárata működik, mindenkinek ott kell érkezni. Aki túl korán jött, visszaküldik az utcára várakozni. Először egy hőkamerával nézik meg a betegeket. Elvileg. Gyakorlatilag a vizsgáló ember valakivel éppen beszélgetett, amikor bementem, rá se pillantott a gépre. Utána egy fiatal nő megkérdezte, hogy hova jöttem és hogy az elmúlt két hétben volt-e lázam, köhögésem, nehézlégzésem. Utána már mehettem is az osztályra. Eddig is voltak a falra szerelve kézfertőtlentők, de most még többet láttam és persze használtam is. Egyedül vártam a vizsgálatra, ami viszonylag pontosan el is kezdődött. A méhem kisebb lett, a mióma nagyobb, a petefészek ciszta meg átvándorolt a balból a jobba és nagyobb is lett. Az endometrium kisebb lett és nem mondta, hogy cisztikus lenne. Bízzunk benne, hogy úgy is van. Én ezt az orvost nem szeretem, mert bár alaposnak tűnik vizsgálat közben, ez az egész lelet egy vicc. Remélem, hogy a nőgyógyász majd meg tudja nézni a gépen a felvételeket, mert ez a ciszta dolog egy nagy tévedés lesz, és a méretekkel is problémám van. Nem, nem a nővér írta el, ezt diktálta az orvos. Azt is remélem, hogy azért nem tévedett túl nagyot és nem is nézett el semmit. Pénzt nem adtam neki. Nem azért mert sajnálom, hanem mert nem érdemli meg ez a mogorva, koncentrálni már képtelen orvos. 

Végre! Végre! Végre! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Végre leírták egy remek cikkben, amit mindig éreztem, és már itt is többször megfogalmaztam, hogy sok "biztató" szöveg inkább méreg, mint segítség. Még neve is van: toxikus pozitivitás. Érdemes a végéig elolvasni, mert remek tanácsokat ad, hogy üres frázisok helyett hogyan lehet valaki igazi támogató.

https://pszichoforyou.hu/toxikus-pozitivitas/

Volt egy pályázata a FEME-nek, azaz a Felelősen magadért egyesületnek. A kiírás egyik kategóriájának sem feleltem meg ezzel a bloggal, mégis kiválasztottam három posztot és beküldtem.

Az eredmény: https://www.feme.hu/index.php/palyazat

Örülök és köszönöm!

Májusban lett volna egy nőgyógyászati kontrollvizsgálatom. Legalább hétszer telefonáltak, hogy újra és újra lemondják a koronavírus miatt. Értem én, hogy az asszisztensek feje sem káptalan, de mi lenne, ha belenéznének a gépbe és látnák, hogy a vizsgálat át lett helyezve más időpontra?

A két gyógyszer váltakozva szedése elég jól bejött. A sima, gyógyszertárban kapható Cataflam nem csillapította egy kicsit sem a fájdalmakat, még az sem, ha kettőt vettem be. Így aztán marad a másik két gyógyszer, amiből az egyiket fel kell íratni, a másik meg épp most lett újra szabadon vásárolható. A fájdalmakat az onkológiai gyógyszer okozza, mellékhatásként.

Nagyon sok kontrollvizsgálatom lenne még idén. Fogalmam sincs, hogy lesznek meg, a koronavírus átrendezte a dolgokat. Cili hiába mondja a tévében, hogy az onkológiai betegek nem szenvedhetnek hátrányt. Ki tudja, hogy melyik kontroll sürgős és melyik nem. Ez csak utólag derül ki. Ha nincs baj, nem volt sürgős. Ha valami van, akkor meg éppenhogy nagyon fontos az idő.