Régen nem írtam, de szerencsére nem volt mit. Most viszont nem mondták le a vizsgálatomat a kardiológusnál, így hétfőn megjelentem a rendelőben, ahogy kell. Sajnos a régi, kedves doktornő nyugdíjba ment, ezért új orvost kellett keresnem. Illetve nem is kerestem, csak éppen hozzá, a lelkiismeret bajnokához kerültem, amikor időpontot kértem. Először is kikérdeztek mindenről, a felmenőim betegségétől kezdve, a sajátjaimon át, hány szálat naponta hány évig, magasság, testsúly, hányszor járok pisilni éjszaka, gyógyszerek, stb, vagy negyven kérdés volt. Utána EKG, és vérnyomásmérés. Persze, hogy 140. Otthon 100-110 körül van, itt bezzeg 140. Ezután az orvos beszélgetett velem, azaz további kérdései voltak. Aztán elővette a gépből az utolsó laborleletet, ami botrányosan rossz volt, nem is értem, miért. Naná, hogy azonnal beleakadt a magasabb, éppen határon lévő vércukor eredménybe. Hiába mondtam neki, hogy én azóta is mérem otthon, viszonylag rendszeresen, és hogy sosincs rossz értékem. Péntekre beírt vérvételre, ahol nem csak az aznap reggeli értéket nézik meg, hanem valami olyasmit is, ami megmutatja, hogy az elmúlt 30 napban átlag mennyi volt. Megmutatja majd a karácsonyi bejgliket is. Olyannyira meg volt győződve, hogy cukorbeteg vagyok, hogy hétfőre beírt a diabetikus orvos szakrendelésére is. Közben folyton azt olvasom, hogy a járvány miatt nem látják el rendesen a betegeket. Nagyon is alaposan, lelkiismeretesen látják el. Jó, nem örülök ennek az egésznek, de az az igazság, hogy az eszemmel megértem, ez szükséges. December közepe óta én is nyugdíjas vagyok. Most mindenkivel azon röhögcsélek, hogy az a nyugger leszek, aki folyton az SZTK-ban ül. Ja, a szívultrahang eredménye jó lett.