A diabetológus doktornő nagyon normális volt. Megállapította, hogy a legutóbbi cukorértékeim jók, legalábbis sokkal jobbak, mint a novemberi. Igazából elküldött volna egy terheléses vizsgálatra, de a gépben látta, hogy mi mindenen mentem már keresztül, és megkérdezte, hogy mit szólnék az újabb vérvételekhez. Mondtam, hogy már csak a kézfejem alkalmas, erre ő, hogy akkor ezt inkább most hagyjuk. Annál is inkább, mert ha a terheléses eredmény nem is lenne jó, a többi érték alapján, akkor is csak diétára fogna, gyógyszert nem indokolna a labor. Hála az Égnek! Adott sok tanácsot, de egyáltalán nem volt túl szigorú. Például, hogy banánt és szőlőt ne egyek, de a többi gyümölcs mehet, mindenből egy maréknyi. Egy narancs, egy alma, két mandarin, stb szóval amennyi elfér egy nyitott tenyéren. Kevés szénhidrát, sok zöldség és ha néha-néha egy kis  csoki vagy sütemény is lecsúszik, az még nem baj. Abban maradtunk, hogy egy év múlva, amikor újra jövök a kardiológushoz, egyúttal hozzá is bejelentkezem és akkor meglátjuk, milyen a helyzet. Esetleg akkor csinálunk egy terhelésest, hogy biztosat tudjunk. Mert azért az látszik, hogy fogy az inzulin-készletem, ráadásul örökölhettem is a hajlamot Édesapámtól. 

Jerzy Górecki képe a pixabay.com/hu-n