Az egész oltási procedúra nagyon flottul ment. Nemrég szerelhettek fel egy új beléptető kaput, mert most találkoztam vele először. Csuklón méri a testhőmérsékletet, kezet fertőtlenít és valamiféle füstköddel az egész embert lefertőtleníti belépéskor. Ketten voltunk két órára behívva és elsőként be is szólítottak. Rögtön láttam, hogy a doktornő nagyon feszült. Beadta az injekciót (78-dik tűszúrás) és azt mondta, hogy biztosan be fogok lázasodni, mert mindenki belázasodik. Egy szúnyogcsípés kellemetlenebb. Az asszisztens fel se nézett a számítógépből, valahogy tapintani lehetett a levegőben az idegességet. Nem is szóltam semmit. Kiültem a váróba míg letelt 20 perc. Akkor kihozták a papírokat. Elvileg egy hónap múlva kapom a második oltást. A doktornő már kicsit nyugodtabbnak tűnt. Két beteg, akik negyed háromra érkeztek már szintén megkapták az oltást. Lehet, hogy szegény doktornő azon izgul ilyenkor, hogy mindenki megérkezzen, akit behívtak? Mert az ő felelőssége, hogy ne maradjon meg oltóanyag. 

Bementem még vásárolni, aztán haza. Jól voltam. Még csak hőemelkedésem sem lett. Sejtettem, mert én még gyerekként se lázasodtam be soha az oltásoktól. Viszont éjjel lényegében nem aludtam egy óránál többet, annyira fájtak az ízületeim az állkapcsomtól a lábujjamig mindenhol. Fájt a fejem, sőt még a műtött mellem is. Végül bevettem egy gyógyszert. Nekem alapból fájnak az ízületeim, izmaim, csontjaim a hormongyógyszer miatt, erre pakolhatott rá még egy lapáttal az oltás. Bevehettem volna előbb is a fájdalomcsillapítót, de mert az egyúttal lázcsillapító is, nem akartam. Tisztán akartam látni, vajon tényleg lázas leszek-e. Ma nagyon fáradtnak éreztem magam, de ez valószínűleg a kialvatlanság következménye. Az előbb még megcsináltam a gyógytornát, és egy kicsit se fájt közben a karom.