Szóval, készültem rá, hogy megírom ezt az egy pillanat dolgot, amivel megváltozik az ember élete. De sokkal nehezebb, mint gondoltam volna. Írhatnék persze sok ilyen pillanatról, ami már megtörtént velem, de engem most ez a legutolsó tart fogságban. Eluralkodott a mindennapjaimon és káosz lett tőle a lelkemben. Amíg nem tisztul le, addig nem tudom megírni. Egyetlen szó volt. De az olyan váratlan és olyan erővel vitt vissza a régi időkbe, hogy nem hittem volna, ilyen létezik. Most még nem tudom józanul, reálisan látni ezt az egészet. Addig pedig nincs értelme írni róla. Nem mellesleg, beszélni sem tudok róla, szóval itt a zűrzavar bennem és időt kell hagynom rá, hogy elcsituljon.