A laborvizsgálathoz két tűszúrás kellett (75-76-dik), mert elsőre nem sikerült vénát találni. Számítottam rá, már nem is visel meg. Az eredmény nem lett jó. Egy rakás érték eltér a normálistól. Úgy látom valami gyulladás zajlik a szervezetemben, magas a cukorértékem, kevés a vas, sok a kalcium, túlműködik a pajzsmirigy és így tovább. Azt hiszem ezek egy része a hormongyógyszernek "köszönhető".  Ennyire a normálistól eltérő leletem még sosem volt. Majd meglátom mit mond rá a háziorvos, decemberben meg a kardiológus. Ez utóbbi például azért érdekes, mert a pajzsmirigy működése befolyással van a szívre is. 

Megkaptam az influenza elleni védőoltást (74-dik tűszúrás). Ez a könnyebb esett, amikor befelé megy valamilyen anyag. A vérvétel a zűrösebb, mert a 74 szúrás jelentős része a bal kezem vénájából történt és már totál szétszúrták. A jobb karomat nem szabad használni semmire, se be, se ki, se egyéb, mivel a műtétkor kivettek néhány nyirokmirigyet a szövettanhoz. Majd novemberben vesznek vért, meglátjuk, honnan és hogy sikerül. Ja, és az oltáshoz azt a tanácsot hallottam, hogy utána két napig sok meleg folyadékot érdemes inni. Az oltóanyagban ugyanis vannak tartósítószerek, egyéb anyagok, amik jó, ha hamar kiürülnek a szervezetből. Gyömbérteára szavaztam, azt iszogatom. (Myriam Zilles képe a Pixabay -en. )

A menopauzának világnapja is van, október 18. 

Nem új cikk, de elég jó:  http://medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/ma_van_a_menopauza_vilagnapja

Keresgéltem a neten a cikkben szereplő homoktövismag-olaj ügyben és találtam is, kapható, pl. itt: https://beauty.hu/gerani-omega-3-homoktovismag-olaj-10-ml.html

Nem igazán hiszek csodaszerekben, de egy próbát talán megér. Ha kapok valami közeli helyen és kipróbálom, majd megírom mit tapasztaltam.

Megjelent egy kiadvány "Konyhanyelven a mellrákról" címmel. Nem kifejezetten szakácskönyv, nem is csak diétás tanácsok, hanem elsősorban egy információs kiadvány, amire szerintem nagy szükség van. Nekem szerencsém volt, mert a sebész és az onkológus is csak vegyes, kiegyensúlyozott táplálkozást javasolt és az onkológus még a lelkemre kötötte, hogy ne kezdjek el semmiféle diétát, ez alatt a "csoda" diétákra gondolt, továbbá csodaszerek sincsenek, tévhit és marhaság viszont annál több. De nem biztos, hogy minden onkológusnak kiterjed erre a figyelme és nem biztos, hogy minden beteg el is hiszi, amit hall. Ez a könyv nem olcsó, de hiteles forrás, a szerző ugyanis egy érintett dietetikus és nyilván sok jó tanácsot ad azoknak, akik hízni kell, azoknak is akik fogyni szeretnének, vagy csak egyszerűen egészségesen táplálkozni a kezelések idején. Én a kemoterápia alatt 7 kg-ot fogytam, de nekem volt miből. A legnehezebb napokon joghurton és sajtos kekszen éltem, a többin igyekeztem egészségesen táplálkozni. Ez alól a magas C-vitamin tartalmú gyümölcsök voltak kivételek, hogy ne vigyem be magas dózisban ezt a vitamint, bizonyos tanulmányok tanácsai miatt. Az onkológus és a sugárkezelésemet vezető orvos is egyetértett, hogy nagy dózisban ne szedjek, vagy egyek C-vitamint. Szóval, ha valaki tanácstalan, vagy elveszettnek érzi magát a megtudott információk özönében, akkor szerezze be könyvet itt: https://konyhanyelvenamellrakrol.hu/?page_id=18

Megkaptam a pneumococcus elleni védőoltást (73-dik tűszúrás). Egész éjjel fájt tőle a felkarom, legalábbis gyakran felébredtem és éreztem. Más mellékhatás, láz, egyebek, szerencsére nem jelentkezett. Reggel amúgy is be kellett vennem egy fájdalomcsillapítót az egyéb fájdalmaimra és elmúlt a felkarom fájdalma is, ami később se jött elő.

Idén elmaradt a szokásos éves Lánchídi séta, természetesen a vírus miatt. De a szervezők, az Egészség Hídja Összefogás most is létrehozott sok, remek előadást, amit a youtube-on lehet megnézni, meghallgatni. Itt: https://www.youtube.com/channel/UCQdSfg9PBUqYZYoh2C-X5_g

Az egyik beszélgetésben a doktornő azt mondja, hogy ideális esetben nem a betegnek kell menedzselnie a vizsgálatait. Nos, ideális esetben talán nem. Az én tapasztalatom viszont az, hogy számtalan alkalommal nekem magamnak kellett kiharcolni bizonyos vizsgálatokat. Az orvosok és az asszisztencia is olyan mértékben túlterhelt, hogy időnként elfeledkeznek dolgokról. Könyörögtem én mammográfia időpontért, miközben még sugárterápiára jártam, hogy lehetőleg egy évnél ne teljen el több az előzőhöz képest. Ez azért durva, nem? Aztán az is többször előfordult, hogy magánrendelésre kellett mennem és fizetni a vizsgálatért, hogy időben meglegyen. Ilyen volt az első szív ultrahang. Ha nincs meg a vizsgálat, nem kezdik el a Herceptin kúrát, ami az én  esetemben az egyik legfontosabb terápia volt. Volt időpontom a kerületi rendelőbe, de váratlanul lemondták. És még sorolhatnám. Szóval, az egyik legfontosabb tanácsom, hogy minden érintett készüljön lelkileg és anyagilag is, hogy a gyógyulását saját magának is menedzselnie kell. Nem bízhatja rá magát teljesen a kezelőorvosra. Sőt! Nagyon figyeljen minden orvosra, ki, mit mond, mikor kell legközelebb kontrollra menni és jegyezze be egy naptárba, aztán intézze el magának, mert valószínűleg senki nem fogja figyelmeztetni erre, megszervezni meg pláne nem.

Az utóbbi időben sajnos két, sőt három esetről is tudok, amikor egy tüdőgyulladás végzetes kimenetelű lett. Valaki ajánlotta, hogy oltassam be magam pneumococcus ellen. Rákérdeztem a háziorvosnál, azt mondta, hogy támogatja és rögvest fel is írta. Drága lesz, ha egyáltalán kapok, mert hiánycikk. De ha sikerül szerezni, egyszerre be tudja adni az influenza ellenivel, egyiket az egyik karomba, másikat a másikba. Na, az nem lesz jó, mert a jobb karomat nem szabad megszúrni (se), de valahogy majd megoldjuk. Elkezdtem keresgélni, és valóban nem kaptam. Akkor riasztottam a vidéki ismerősöket, és sikerült szerezni. 16 ezer forint. Ha minden jól megy, a napokban be is adja a Doktor. Állítólag azért lett hiánycikk, mert a rádióban reklámozták. Pedig a vírus ellen ez nem hatásos.

Arek Socha képe a  Pixabay -en.

Megvan a citológia eredménye, szerencsére negatív. P2-es. Csupán azt erősíti meg az eredmény, amit a doktornő látott, azaz a hormonleállító gyógyszer működik és sorvasztja a méhet. Fogalmam sincs hogy fogom ezt a gyógyszert én még évekig szedni a sok vacak mellékhatásával együtt. A hidratáló kúpot elkezdtem használni. Nem mondom, hogy túl komfortos érzés, de remélhetőleg használ. Keresgéltem a készítmények között és vannak olcsóbbak is. Ki fogom próbálni, hátha találok jól működőt.

Nem mondták le a nőgyógyászati kontrollt sem, hurrá. Picit előbb érkeztem, de simán beengedtek. Bejelentkeztem a földszinti gépnél és gyorsan kiszaladtam a mosdóba, és még így is bőven időben ültem volna le a váróban. De az asszisztens már hívott is be, mert már keresett. Nem is gondoltam volna, de a doktornő az ultrahangos leleten azonnal kiszúrta, hogy nem stimmel, hol is van az a petefészek ciszta. Akkor megmutattam neki a másik leletet, egyből megnyugodott, pláne, hogy látta kinél voltam magánrendelésen. Levette a citológiához a kenetet. Életemben először fájt a vizsgálat. Sajnos, a hormongyógyszer újabb mellékhatása, hogy nagyon száraz lett odabent minden. Meg is mutatta, hogy elég csak kicsit hozzáérnie, máris vérzik. Nem erősen, de egyből rózsaszín lett a vattás pálcika, és a bugyimon is volt pici vér, mire hazaértem. Szóval, muszáj hidratáló hüvelykúpot használnom. Hazafelé be is ugrottam a patikába és majd' elájultam, mert az ajánlott kúpból 10 db majdnem 4000 forint volt. 

Herney Gómez képe a https://pixabay.com-on

Talán találtak egy új kezelési módot a menopauzás tünetekre.
Itt a cikk:

https://szimpatika.hu/cikkek/9592/hormonmentes-kezeles-a-menopauza-tuneteinek-enyhitesere

Régebben, amikor még nagyon sűrűn jártam a kórházba, sok szomorú sorsot láttam. Mára már valamennyire elszoktam tőle. A legutóbbi kontrollon azonban az arcomba nyomta újra az élet. Amúgy is érzékeny, szomorú hangulatban vagyok, mert meghalt egy barátnőm, akivel 14 évesen ismerkedtem meg, a gimis éveink elején. Itt, az onkológusnál már általában senki sem türelmetlen és emberségesebbek egymással a betegek, mint kint, a világban. Egy nénit tolókocsiban hoz a betegszállító. Fél egyre van időpontja. Most tíz van, de a betegszállító akkor hozza, amikor tudja és nem amikorra az időpontja szól. Minimum két és fél órát fog ott ülni, ha nem hívják be előbb és utána még ki tudja meddig  kell várnia arra, hogy hazavigyék. Nem akarok belegondolni, hogy fáj-e valamilye. Talpig feketében, kisírt szemekkel jön egy asszony, kéri, hadd mehessen be előbb az orvoshoz, most halt meg a lánya, beszélnie kell az onkológussal. Csendesen sír, miközben ajtónyitásra vár. Amikor már kifelé megyek, a folyosó végén megszólít egy fiatalember, érdeklődik, hogy most kell-e regisztrálni, vagy elég az időpont. Elmagyarázom neki, hogy most nem kell az adminisztrációba menni, az orvos időnként kijön és egyeztet a betegekkel, ki van itt, mikorra szól az időpontja. A fiatalembernek szép arcvonásai vannak  és gyönyörű kék szeme. Egy. A másik le van kötve és úgy tűnik, hogy a kötés alatt már nincs szem. Arra gondolok, hogy csak gyógyuljon meg, szemet majd készítenek neki. De azért ez szívfacsaró. 

Egész héten tartottam tőle, hogy megint lemondják a vírus miatt kontrollt az onkológusnál. Korán reggel telefonáltak is, hogy megyek-e, van-e valami panaszom. Rávágtam, hogy megyek, mert most már mindenképpen akartam beszélni az orvossal. Volt egy hosszabb listám a kérdésekről és az elintézendőkről. A bejáratnál szép kis sor állt, de kiderült, hogy az a laborra várók sora, én rögtön bemehettem. Köhög? Lázas? Nem. Háromszavas biztonsági ellenőrzés után már mehettem is. Az osztályon azért nem voltak kevesen az orvosra várva. De másfél órás ücsörgés után bejutottam. Amennyire tudtuk, tartottunk valamennyi távolságot egymástól várakozás közben. Felírta a gyógyszert, aztán melltartót is írattam. Megvizsgált, kértem beutalót a jövő évi mammográfiára. Itt kb. egy évvel előre kell időpontot foglalni, emiatt is jönnöm kellett. Megkérdeztem, hogy a vérvizsgálat pajzsmirigy eltérés eredménye összefüggésben van-e a hormongyógyszeremmel. Mert a háziorvos szerint igen, a kardiológus szerint meg nem. Semmi összefüggés nincs, azzal külön kell foglalkozni. Laborra nem küldött el, pedig rá is kérdeztem. Gondolom ez is a vírusnak "köszönhető".  A közeli boltban vettem protézist és két szép melltartót. Bár a vírushelyzet miatt most több gyógyászati segédeszközt ugyanúgy fel lehet íratni, mint a gyógyszereket, sajnos a protézistartós melltartókat nem. Itt van a lista, hogy mit lehet:

https://aqua.hu/arc-es-testapolas/beurer-em38-elektromos-izomstimulalo-t146373&searchType=product

(Köszi Viki, hogy kikutattad az infót)

Tegnap elkezdtem szervezni a bejelentkezést két kontroll vizsgálatra. A nőgyógyászatra bármikorra, a kardiológiára decemberre. A telefonok folyamatosan foglaltak, vagy felveszik, de a vonal rögtön meg is szakad. Gyanítom, leteszik. De már szokva vagyok hozzá, hogy rámehet egy fél nap is, mire sikerül. Először a nőgyógyászatra sikerült időpontot kapnom, leghamarabb szeptember végére. Aztán nagy nehezen felvette a központi bejelentkezős telefonszám is, de kiderült, nem lehet náluk a kardiológiára időpontot kérni, közvetlenül a szakrendelőt kell hívni. Egyébként meg a doktornő, akihez eddig jártam, sajnos nem rendel és már nem is nagyon fog, bejelentkezni nem lehet hozzá. Kaptam egy másik telefonszámot és újabb hosszú kísérletezés után egy jó fej nővel sikerült decemberi időpontot egyeztetnem. Nagyon sajnálom, hogy a kardiológus doktornő elmegy (máshova, vagy nyugdíjba, nem tudom), ő is azon kevesek közé tartozott, aki nagyon jó szakember és megbízom benne. Semmi sem állandó, csak a változás.

Szóval, készültem rá, hogy megírom ezt az egy pillanat dolgot, amivel megváltozik az ember élete. De sokkal nehezebb, mint gondoltam volna. Írhatnék persze sok ilyen pillanatról, ami már megtörtént velem, de engem most ez a legutolsó tart fogságban. Eluralkodott a mindennapjaimon és káosz lett tőle a lelkemben. Amíg nem tisztul le, addig nem tudom megírni. Egyetlen szó volt. De az olyan váratlan és olyan erővel vitt vissza a régi időkbe, hogy nem hittem volna, ilyen létezik. Most még nem tudom józanul, reálisan látni ezt az egészet. Addig pedig nincs értelme írni róla. Nem mellesleg, beszélni sem tudok róla, szóval itt a zűrzavar bennem és időt kell hagynom rá, hogy elcsituljon.

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, komoly elhatározásom volt, hogy kizárólag a klimaxról, a betegségről, és a gyógyításomról írok benne. Úgy gondolom továbbra is ez lesz a fő irány, csupán kiterjesztem némi elmélkedéssel és magán természetű dologgal, éppen csak annyival, hogy ne egy darab páciens legyek, hanem látszódjon valami a mögötte lévő emberből is.

Isten egyetlen pillanat alatt megváltoztathatja az életedet - olvastam egyik nap a Facebookon és valóban egyetlen pillanat elég, hogy rosszra vagy jobbra vagy valamilyenre forduljanak a dolgok. Másnap megtapasztaltam. Elmesélem majd, de most inkább egy kicsit még nézem a cinkéket, ahogy fürdenek, játszanak az erkélyre, részükre kitett vizes tálban. Nem tudom lefilmezni őket, mert ahogy közelítek, megijednek és elrepülnek. Méltatlankodom is, hogy hé, én üzemeltetem a wellness központotokat, ne féljetek már tőlem. 

Jól ismerem azt a házat, ahol a magánrendelő működik. A barátnőm szülei laktak ott, meg persze a barátnőm is lánykorában. Régebben többször jártam náluk. Legalább nem kellett keresgélnem. Kicsit korábban érkeztem, gondoltam, hogy mire lezajlik az adminisztráció pont időben leszek. De először fel sem engedtek, mondván csak egy beteg tartózkodhat a váróban. Tíz perccel később felmehettem. Kézfertőtlenítés, lázmérés (35.9), és egy kérdőív kitöltése után leülhetek a váróba. Több mint harminc percet várok, az asszisztensek morognak, mert jönnének a betegek, de a doktor úr nem siet. Végre bejutok és csak ámulok, alig ismerem meg. Pár éve láttam utoljára, pont aznap mondott fel a kórházban, volt is riadalom miatta. Azóta kb tíz évet fiatalodott. Emberileg viszont semmit sem változott. Őszintén elmondom neki, hogy nem bízom meg K. doktor diagnózisában, butaságok vannak a leleten szerintem. Ismeri K doktort, nincs meglepve. Alaposan megvizsgál és kiderül, hogy nem vándorolt át a ciszta a másik petefészekbe és a méretek nagyjából azonosak a korábbiakkal, de kevés közük van a K doktor által mértekhez. A falon is van egy monitor, amit én is láthatok, azon magyarázza, mit lát és én is érthetem, hogy mi, hol van, mekkora. Nem egészséges a méhem, nyilván már sosem lesz az, de nagy baj nincs. Félévente kontroll kell. Ebben az orvosban én tökéletesen megbízom, így egy időre megnyugodhattam. 

A műtét utáni harmadik mammográfiai kontroll (ha a februári extrát nem számítom, amikor csak a műtött mellemet nézték a kitapintható zsírlebeny miatt). Délután fél hatra mentem. A porta üres, csak a portás lézeng, nincs semmilyen ellenőrzés. A mammográfia is szinte üres, a recepció zárva, egy automatából kérek sorszámot. Három nő várakozik előttem. A nővér kijön és elkéri a beutalót, felírja rá a sorszámot. Annyira azért nem modern a rendszer, hogy nekik bent jelezze, ki érkezett, mikorra van időpontja, stb. Elég gyorsan sorra kerülök. A gépnél még mindig szerencsétlenkedem a megfelelő beállással. Négy felvétel készül. Amikor a nővér a képeket nézni, hogy sikerültek-e, az arcát figyelem. Nem lett komorabb és ez jó. Kiülök és várom, hogy behívjanak az ultrahangra. Az ajtón egy doktornő neve van, akit nem kedvelek. Annak idején ő csinálta (volna) a műtét előtti jelölést, de hisztériázott egy sort, hogy ezt ő nem tudja, ezt nem lehet. Bocs, hogy ilyen rossz helyre növesztettem a daganatot. Akkor jött egy másik orvosnő, ő beadta a jelölőanyagot. Mint utóbb kiderült, neki sem sikerült, de legalább nem hisztizett. Amikor behívnak, megnyugodva látom, hogy egy férfi fog vizsgálni, akit nem ismerek, de az nem baj. Nézi a felvételeket. Én is nézem. Mi mást nézhetnék? Néha felnagyít egy-egy részletet. A szívem erősebben ver, vajon mit lát. Ítéletre várok hosszú percekig. Ehhez nem lehet hozzászokni, akárhányszor is végzik a vizsgálatot. Jó - mondja röviden és elkezdi az ultrahangos vizsgálatot. Közben kérdezget. Az arcát nézem, nincs rajta semmi leolvasható, de nem is komorult el. Végül kimondja a felmentő ítéletet: Nem találtam semmi csúnyaságot. Megyek hazafelé kifáradva az izgalomtól, de boldogan. Ma pedig a magánrendelésre megyek a nőgyógyászati ultrahangra.

Mostanában többször felmerült, hogy miért rejtőzöm el a 26 ló álnév mögé. Miért nem vállalom fel a betegségemet és a gyógyításom állomásait? Egyszerű a válasz: a névtelen kommentelők miatt, a beszólásaik miatt. Láttam, mit művelnek például Szentesivel. Egy arccal, névvel kiálló ember hiteles, de sebezhető. És sok aljas, irigy, gonosz kommentelő elképesztő mélyütéseket tud bevinni. Nincs rá szükségem. Aki itt kommentel nem tudja ki vagyok (tisztelet a kivételnek). Úgy látszik, hogy 26 lónak nem annyira szórakoztató beszólogatni. Ha mégis megtennék, nem jelenne meg az oldalon, mert nem engedném meg. Akinek meg segítségre van szüksége és idetalál, az megkapja a segtséget anélkül is, hogy pontosan tudná ki vagyok. Nem elegáns és nem is annyira hiteles, de biztonságosabb. És én egyelőre védem magamat, mert túl sok sebet kaptam. Holnap megyek mammográfia kontrollra. Zabszem effektus.

Ahogy terveztem, felhívtam a nőgyógyászatot és megkérdeztem, készülnek-e felvételek az ultrahangos vizsgálatról és ha igen, azokat meg tudja-e nézni a doktornő. A  válasz: egyértelmű nem, csak a leletet tudja megnézni a gépben, és ő különben sem ultranangos, kvázi nem is ért hozzá. Felvázoltam, hogy az a lelet több mint gyanus. (Az előző posztban leírtam már, hogy miért.). Erre az asszisztens azt felelte, hogy elmehetek máshova, ha bizonytalan vagyok az eredményben. Kedves, nem? Felhívtam a régi ultrahangos orvos magánrendelését és bejelentkeztem hozzá. Nem hiányzik most több, mint húszezeret kiadni erre, de ez a vizsgálat most fontos. Legközelebb, meg majd kiharcolok egy másik orvost a kórházban, az asszisztens meg nem kap egy fillért sem a jövőben. Kíváncsi vagyok, hogy amikor beviszem a két leletet, majd mit szól hozzá a nőgyógyász. Mert a rákszűrést és tumormarkereket ott fogom megcsináltatni, ingyen. Ha már 40 évig fizettem és fizették utánam a TB-t, ennyi jár.

Március óta tucatnyiszor lemondott nőgyógyászati ultrahang kontroll vizsgálatom múlt péntekről átkerült a mai napra. Nem örültem, mert ma pont az az orvos rendelt, akit nem szívelek. De a vírushelyzet miatti féléves csúszás után az ember ne válogasson. A kórháznak csak egy bejárata működik, mindenkinek ott kell érkezni. Aki túl korán jött, visszaküldik az utcára várakozni. Először egy hőkamerával nézik meg a betegeket. Elvileg. Gyakorlatilag a vizsgáló ember valakivel éppen beszélgetett, amikor bementem, rá se pillantott a gépre. Utána egy fiatal nő megkérdezte, hogy hova jöttem és hogy az elmúlt két hétben volt-e lázam, köhögésem, nehézlégzésem. Utána már mehettem is az osztályra. Eddig is voltak a falra szerelve kézfertőtlentők, de most még többet láttam és persze használtam is. Egyedül vártam a vizsgálatra, ami viszonylag pontosan el is kezdődött. A méhem kisebb lett, a mióma nagyobb, a petefészek ciszta meg átvándorolt a balból a jobba és nagyobb is lett. Az endometrium kisebb lett és nem mondta, hogy cisztikus lenne. Bízzunk benne, hogy úgy is van. Én ezt az orvost nem szeretem, mert bár alaposnak tűnik vizsgálat közben, ez az egész lelet egy vicc. Remélem, hogy a nőgyógyász majd meg tudja nézni a gépen a felvételeket, mert ez a ciszta dolog egy nagy tévedés lesz, és a méretekkel is problémám van. Nem, nem a nővér írta el, ezt diktálta az orvos. Azt is remélem, hogy azért nem tévedett túl nagyot és nem is nézett el semmit. Pénzt nem adtam neki. Nem azért mert sajnálom, hanem mert nem érdemli meg ez a mogorva, koncentrálni már képtelen orvos. 

Végre! Végre! Végre! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Végre leírták egy remek cikkben, amit mindig éreztem, és már itt is többször megfogalmaztam, hogy sok "biztató" szöveg inkább méreg, mint segítség. Még neve is van: toxikus pozitivitás. Érdemes a végéig elolvasni, mert remek tanácsokat ad, hogy üres frázisok helyett hogyan lehet valaki igazi támogató.

https://pszichoforyou.hu/toxikus-pozitivitas/

Volt egy pályázata a FEME-nek, azaz a Felelősen magadért egyesületnek. A kiírás egyik kategóriájának sem feleltem meg ezzel a bloggal, mégis kiválasztottam három posztot és beküldtem.

Az eredmény: https://www.feme.hu/index.php/palyazat

Örülök és köszönöm!

Májusban lett volna egy nőgyógyászati kontrollvizsgálatom. Legalább hétszer telefonáltak, hogy újra és újra lemondják a koronavírus miatt. Értem én, hogy az asszisztensek feje sem káptalan, de mi lenne, ha belenéznének a gépbe és látnák, hogy a vizsgálat át lett helyezve más időpontra?

A két gyógyszer váltakozva szedése elég jól bejött. A sima, gyógyszertárban kapható Cataflam nem csillapította egy kicsit sem a fájdalmakat, még az sem, ha kettőt vettem be. Így aztán marad a másik két gyógyszer, amiből az egyiket fel kell íratni, a másik meg épp most lett újra szabadon vásárolható. A fájdalmakat az onkológiai gyógyszer okozza, mellékhatásként.

Nagyon sok kontrollvizsgálatom lenne még idén. Fogalmam sincs, hogy lesznek meg, a koronavírus átrendezte a dolgokat. Cili hiába mondja a tévében, hogy az onkológiai betegek nem szenvedhetnek hátrányt. Ki tudja, hogy melyik kontroll sürgős és melyik nem. Ez csak utólag derül ki. Ha nincs baj, nem volt sürgős. Ha valami van, akkor meg éppenhogy nagyon fontos az idő.

Azt mondja a Doki, hogy nem lesz az jó, ha sokáig szedem ugyanazt a fájdalomcsillapítót. Mert az egyiktől túl kevés lesz a fehérvérsejtem, de ha áttérek a másikra, az meg gyomorvérzést okozhat, és így tovább. Ezért azt találtuk ki, hogy egyik nap ezt veszem be, másik nap azt. Feltéve ha használnak is. Nem nagyon járkálok ki, csak ha muszáj, patikába is csak havonta egyszer. Legközelebb veszek egy másik fájdalomcsillapítót, kipróbálom azt is, és akkor lehet őket csereberélni.

Különben elég jól bírom ezt a karantént. Mostanában kezdtek el hiányozni a barátok, kollégák, nagyjából mindenki. Annak se örülök, hogy a kontrollvizsgálatok időzítése sem a normál rendben történik, ahogy kellene. Amikor majd beindul az élet, vajon mennyi időt kell majd várnom például egy szívultrahang kontrollra? Eddig is fél év volt a várakozási idő, mi lesz ezután?

Kezdetben nagyon örültem, amikor lecserélték a gyógyszeremet. Egy-két hét alatt elmúltak az előző gyógyszer mellékhatásai (hajnali hidegrázás, állandó izomgörcsök, folyamatos rossz közérzet, kimerültség érzés, stb.). Ez a remek állapot úgy fél évig tartott, de most sajnos előjött az új gyógyszer mellékhatása, a fájdalmak. Fájnak a csontjaim, az izmaim, az izületeim. Már minden nap be kell vennem fájdalomcsillapítót, különben annyira rossz, hogy sírni tudnék. A rezidens doktorő mondta is, amikor felírták, hogy valószínűleg szükség lesz fájdalomcsillapítóra, de valahogy azt hittem, hogy legfeljebb néha-néha kell majd bevennem. A kézfejem most is annyira fáj, hogy alig tudom használni. Képtelenség, hogy ezt a gyógyszert én még évekig szedjem. Nem tudom, mi lesz, kibírom-e a kövekező, szeptemneri kontrollig és van-e más gyógyszer lehetőség. Elég fegyelmezett ember vagyok, de ezt az életminőség romlást nem fogom bírni évekig.

Megint hívtak a kórházból, hogy lemondják a májusi vizsgálati időpontot is (harmadszor). Először nem is akart újat adni, de kérleltem, hogy írjon be, mert ha vége lesz a veszélyhelyzetnek iszonyú sokat kell majd várni mindenre. Ebben egyetértettünk és beírt július végére, azzal, hogy még meg kell beszélnie az osztályvezető főorvossal, hogy maradhat-e az időpontom. Ma reggel megint hívott, hogy marad a vizsgálati időpont, de ha közben véreznék (ez egy nőgyógyi ultrahang vizsgálat lesz), akkor az sürgős esetnek minősül, és rögtön jelentkezzek. Hát, nagyon remélem, hogy nem lesz szükség rá.

Alaposan átalakult az életünk a vírus miatt. Lemondták az összes kontroll vizsgálatot, aminek egyrészt örülök, mert nem kell menni, másrészt azért tudom, hogy szükséges lenne. Nagyon gyorsan fel is tették a felhőbe a receptet, de kiderült, hogy hiánycikk. Legalábbis a B betűs, nagy patikában ezt mondták. Nekiálltam telefonálgatni, végül sikerült találni egyetlen dobozt. Mivel kettő volt felírva (ez a féléves adag), megrendeltek még egyet és csodák csodája, másnap meg is kaptam. Szerencsére akkoriban még nem álltak kilométeres sorok a gyógyszertárak előtt. Itthon vagyok, hol szabin, hol meg félhivatalosan home officeban. Egyik nap csöngetett a postás, nekem jött aláírandó küldemény. A kórház küldte ki a receptet papír alapon, meg az ambuláns lapot. Na, ez felesleges pénz- és időpocsékolás volt. Direkt ezért telefonáltam, hogy csak tegyék fel a receptet, kiváltom úgy. Az ambuláns lapra meg azt írták, hogy a vírus miatt a beteg nem akar bejönni. Mi van? Nem én nem akarok menni, hanem Ti mondtátok, hogy ne menjek. Ráadásul a régi gyógyszert írták a lapra, szerencsére a receptre a jó, mostani gyógyszer került. Kapkodnak, úgy tűnik. Pedig az a kórház nem kezel vírusos betegeket, a munkájuk sokkal kevesebb lett, mint korábban. Mindegy, mindez nem számít, csak tartsunk ki, éljük túl ezt, aztán majd csak lesz valahogy, reménykedjünk, hogy nem lesz baj a kontrollok hiánya.

Tegnap felhívtak a kórházból, hogy pénteken ne menjek a nőgyógyászati ultrahangra. Másodszor mondták le. Először nem volt orvos, most meg a vírus miatt. Senki nem mehet be az épületbe, csak akinek nagyon sürgős. Az enyém sürgős-e? Nem tudom, biztos nem sürgős, csak nyilván fontos. De ezt a kérdést nem nekem kell megválaszolni. Így beírtak május 8-ra, azzal, hogy ha lehet inkább csináltassam meg máshol a vizsgálatot. Az állami részen biztosan sok a várakozás, marad a fizetős. De most nem megyek, mert csak oda megyek, ahová nagyon muszáj. Ma én hívtam fel a kezelő osztályt, hogy április 1-jén kéne mennem, de addig nem tart ki a gyógyszerem, egy hétnyi hiányzik. Azt felelték az nem nagy baj, és lehet, hogy az április 1-jét is lemondják. Kértem, hogy legalább e-receptben írják fel, hogy ki tudjam váltani. Ígérte, hogy beszél az orvossal és felíratja. Remélem így lesz. Egyúttal megkérdeztem, hogy a jövő hétre kiírt vérvételre menjek-e. Ne. Az a rendelet, hogy tényleg csak a legfontosabb, legsürgősebb esetekben menjen be bárki a kórházba. Én ezt megértem. Egyrészt örülök, hogy nem kell millió ember között hosszú időt eltöltenem, másrészt azért nem megnyugtató, hogy elmaradnak a vizsgálatok, a kontrollok. Ha tudtam volna, elintézem, hogy minden vizsgálatot korábban elvégezzenek. Na, de ki számított erre? 

Végül nem csináltak biopsziát. Először elküldtek mammográfiára, amin kicsit csodálkoztam, hiszen fél éve voltam, de ha kell, akkor kell. Életemben először fájt a vizsgálat. A felvételen látszott valami, ami "lehet, hogy semmi" a doktornő szerint, de inkább járjunk a végére. Újabb három, sokszoros nagyítású felvételt készítettek, ami nem mutatott ki semmi kórosat. Ezekhez a felvételekhez át kellett szerelni a gépet és egy másik asszisztens készítette. Még megvizsgált ultrahanggal is, a fájós helyen, ahol kitapintottam a valamit, egy zsírlebeny van és egy keskeny, gyulladásos, műtétből visszamaradt (itt egy orvosi megnevezés volt, amit nem jegyeztem meg). Ez utóbbi már régebb óta ott van, szóval, de hogy mi fájhat és miért, azt nem tudni. A doktornő arra is rákérdezett, hogy a sebész is tapintotta-e az elváltozást. Azért küldött ide, feleltem,  le is írta, hogy bizonytalan elváltozás van a műtött mellemben. Erre vágott egy arcot, ki tudja miért. Ő meg leírta, hogy tapintásra negatív. Persze én nem értek hozzá, lehet, hogy egy gyakorlott kéz már tapintásra megmondja, hogy ez az elváltozás nem olyan elváltozás. Minden esetre nagyon megkönnyebbültem, nincsenek kalcium lerakódások, ami már önmagában is jó hír.

Elías Alarcón képe a Pixabay -en. 

A nagyon kedves helyettes doktornő megvizsgált, és mint várható volt, továbbküld vizsgálatokra. Lehet ez is, lehet az is, mondta. Sajnos így, tapintásra nem tudja megmondani. Jövő szerdán biopszia. Nagyon el vagyok keseredve. Utána még kb. egy hét mire kész a szövettan. Telefonon megmondják, és akkorra már visszajön a sebészem. Egészen szörnyű arra gondolni, hogy megint kezdődik. 

DavidRockDesign képe a Pixabay -en.