Alaposan átalakult az életünk a vírus miatt. Lemondták az összes kontroll vizsgálatot, aminek egyrészt örülök, mert nem kell menni, másrészt azért tudom, hogy szükséges lenne. Nagyon gyorsan fel is tették a felhőbe a receptet, de kiderült, hogy hiánycikk. Legalábbis a B betűs, nagy patikában ezt mondták. Nekiálltam telefonálgatni, végül sikerült találni egyetlen dobozt. Mivel kettő volt felírva (ez a féléves adag), megrendeltek még egyet és csodák csodája, másnap meg is kaptam. Szerencsére akkoriban még nem álltak kilométeres sorok a gyógyszertárak előtt. Itthon vagyok, hol szabin, hol meg félhivatalosan home officeban. Egyik nap csöngetett a postás, nekem jött aláírandó küldemény. A kórház küldte ki a receptet papír alapon, meg az ambuláns lapot. Na, ez felesleges pénz- és időpocsékolás volt. Direkt ezért telefonáltam, hogy csak tegyék fel a receptet, kiváltom úgy. Az ambuláns lapra meg azt írták, hogy a vírus miatt a beteg nem akar bejönni. Mi van? Nem én nem akarok menni, hanem Ti mondtátok, hogy ne menjek. Ráadásul a régi gyógyszert írták a lapra, szerencsére a receptre a jó, mostani gyógyszer került. Kapkodnak, úgy tűnik. Pedig az a kórház nem kezel vírusos betegeket, a munkájuk sokkal kevesebb lett, mint korábban. Mindegy, mindez nem számít, csak tartsunk ki, éljük túl ezt, aztán majd csak lesz valahogy, reménykedjünk, hogy nem lesz baj a kontrollok hiánya.