Tegnap felhívtak a kórházból, hogy pénteken ne menjek a nőgyógyászati ultrahangra. Másodszor mondták le. Először nem volt orvos, most meg a vírus miatt. Senki nem mehet be az épületbe, csak akinek nagyon sürgős. Az enyém sürgős-e? Nem tudom, biztos nem sürgős, csak nyilván fontos. De ezt a kérdést nem nekem kell megválaszolni. Így beírtak május 8-ra, azzal, hogy ha lehet inkább csináltassam meg máshol a vizsgálatot. Az állami részen biztosan sok a várakozás, marad a fizetős. De most nem megyek, mert csak oda megyek, ahová nagyon muszáj. Ma én hívtam fel a kezelő osztályt, hogy április 1-jén kéne mennem, de addig nem tart ki a gyógyszerem, egy hétnyi hiányzik. Azt felelték az nem nagy baj, és lehet, hogy az április 1-jét is lemondják. Kértem, hogy legalább e-receptben írják fel, hogy ki tudjam váltani. Ígérte, hogy beszél az orvossal és felíratja. Remélem így lesz. Egyúttal megkérdeztem, hogy a jövő hétre kiírt vérvételre menjek-e. Ne. Az a rendelet, hogy tényleg csak a legfontosabb, legsürgősebb esetekben menjen be bárki a kórházba. Én ezt megértem. Egyrészt örülök, hogy nem kell millió ember között hosszú időt eltöltenem, másrészt azért nem megnyugtató, hogy elmaradnak a vizsgálatok, a kontrollok. Ha tudtam volna, elintézem, hogy minden vizsgálatot korábban elvégezzenek. Na, de ki számított erre?