Belülről egészen picire mentem össze. A gyomrom gyűszűnyi. A lelkem valahol a testem egy eldugott szegletében gombostűfejnyire összetöpörödve vacog. Holnapután megtudom mikor kezdődik a kemoterápia, mennyi, milyen. Még egy nyamvadt színházjegyet se tudok venni, mert fogalmam sincs mikor kezdik, milyen állapotban leszek utána és egyáltalán, vajon képes leszek-e kimenni az utcára, emberek közé.