Többször írtam már arról (például itt: https://menopausa.blog.hu/2017/08/31/a_bezzegek), hogy milyen rémes mondatokat kénytelen egy beteg meghallgatni. Ilyeneket például:

- Na, csak fel a fejjel! (jelentése: részemről ennyi volt az érdeklődés, most már fejezd be)

- Gondolkodj pozitívan! (jelentése: ne panaszkodj már)

- Minden fejben dől el! (jelentése: valamit baromi rosszul csináltál, ezért lettél beteg)

- A szomszédasszony például... (jelentése: bezzeg az nem panaszkodik)

- Te olyan erős vagy! (jelentése: ne terheld rám a gondjaidat, megoldod Te azt nélkülem is)

- Minden betegségnek lelki oka van (jelentése: defektes vagy pszichésen, valójában rossz a kapcsolatod anyáddal, apáddal, a társaddal, valakivel, csak titkolod, ezért vagy beteg)

Borzasztó ezeket hallani. Rossz mondatokból végtelen a tárház, de a fentiek hangzanak el leggyakrabban. Az viszont eddig még nem merült fel bennem, hogy ezek a "tanácsok" voltaképpen ártanak is. Most tette fel a facebookra a Rózsaszín Lánchíd az alábbi írást, ekkor jöttem rá, hogy ez sokkal fontosabb téma, mint gondoltam.

http://pafhungary.hu/blog/66-hogyan-ne-artsunk-a-szavainkkal.html?fbclid=IwAR32Czk2QXfu59a9JStFmV-P6L8xHfHVaa7DISHevMPgeiBY0ShVtgHCqLc

Tessék mindenkinek megszívlelni, akinek a környezetében beteg ember van és eszerint cselekedni! Egyébként meg változatlanul fenntartom, hogy nem kell folyton pofázni, mondani "valamit", a közeliektől legtöbbször elég egy ölelés is. A fenti mondatokkal az a legfőbb baj, hogy hárítanak, kvázi leintenek, nehogy panaszkodj, nehogy nyavalyogj itt nekem, vagy hisztizni kezdjél. Szóval, ha csak ennyi telik valakitől, akkor inkább ne mondjon semmit, ne ártson, ha már segíteni nem tud.  

Fotó: suju fotó