Azt mondja a diabetológus, hogy a helyzet nem vészes, de azért el kellene kezdeni a gyógyszert, hogy kíméljük a még meglévő inzulintermelő képességemet. Számítottam erre, átgondoltam előre, így bele is egyezem, feltéve, ha a felírásra kerülő pirula nem okoz hasmenést. Ugyanis minden ismerősöm rettenetesen szenvedett ettől. Elmagyarázom a doktornőnek, hogy mostanában minimum háromszor kell fogorvoshoz mennem és ugyebár ott nem lenne szerencsés kiugrálni a székből. Azt válaszolta, hogy rendben, olyan gyógyszert ír fel, ami nem okoz hasmenést. Én még hozzáteszem, hogy ha azt okozna, akkor nem fogom beszedni. Nem lesz gond, biztosít, de ha mégis valami lenne, hívjam fel. Át is ballagok a patikába, ahol a gyógyszerész megkérdezi, ismerem-e a gyógyszert. Nemleges válaszomra tájékoztat, hogy ez a szer a kezdeti időszakban hasmenést okozhat, illetve nagy bizonyossággal okozni fog. Bravó! Brávó! Brávó! Ebben a pillanatban megszűnt az összes bizalmam ehhez a doktornőhöz, pedig eddig kedveltem. Szóval még nem szedem be, majd ha lesz két hetem, amikor nagyjából otthon ülhetek, akkor elkezdem.