Elérkezett az évi egyszeri kardiológiai kontroll ideje, a nem éppen kedvenc doktoromhoz. Azzal kezdődött, hogy az asszisztens valami vérnyomás-naplót kért tőlem, amivel persze nem rendelkezem. Mert a doktor úr kérni fogja és jaj, akkor mi legyen, ha nincs... Először EKG, és másik asszisztens mosolyogva mondja, hogy jó szívű vagyok. Nevetek, hogy azért akad, aki szerint nem jó, hanem kő. Néha muszáj - mondja és nevet ő is. Megkérem, hogy ha lehetséges ne a jobb kezemen mérje a vérnyomást. MIért? - kérdezi - A bal kezében jobb a vérnyomása? Ezen én nevetek és elmondom, hogy műtét, nyirokcsomó kivételek, satöbbi, satöbbi... Zavarba jön és magyarázkodik, hogy tényleg volt olyan beteg, aki szerint az egyik karjában jobb a vérnyomása. Ezután jön a doki és megultrahangozza a ketyegőmet. Majd bejelenti, hogy meg van velem elégedve, csak hát a vércukor, az bizony nem jó. Már foglalja is az időpontot a diabetológushoz. Aztán ad két füzetet, egy vérnyomás-naplót és egy vércukor-naplót. Elmagyarázza, hogyan írjam vezessem, naponta háromszor ezeket. Rábólintok, de persze eszem ágában sem lesz ezzel foglalkozni egész nap, mert akkor tényleg beteg leszek. És depressziós is.  Szóval majd mielőtt jön a kontroll, méregetek és írogatok, de nem ez fogja kitölteni az életemet.