Szombaton egy musicalt néztünk meg a barátnőmmel. Majd' megbolondultam a melegtől a paróka alatt. Konkrétan folyt az izzadtság a homlokomról, gurultak a cseppek a halántékomon és tiszta víz volt a nyakam a parókás hajjal együtt. Ott tartottam, hogy letépem a fejemről. Nagy önuralom kellett, hogy kibírjam, ne sokkoljam a többi nézőt. Utána a barátnőm is mondta, hogy tegyem már le, ne szenvedjek vele, a hajam is nyilván jobban nő majd, ha kiszabadul a dunsztból, kap levegőt, meg napfényt. Vasárnap úgy döntöttem, itt az idő, leteszem. Gyereknap volt, ez alkalomból Anyukám elvitt fagylaltozni (a cica arcfestést most kihagytam), és már szabad fejjel mentem. Igen, az öregedő gyerekek is gyerekek, amíg csak lehet :-). Nem bámultak meg különösebben. Ehhez a minihajhoz erős smink kell és nagy fülbevalók. De akinek nem tetszem, nem néz rám és kész. A képen látható hajkefére egy darabig még nem lesz szükségem.

Bulvárcím: Az őrület határára került a haja miatt.

Ma kedd van, pont egy évvel ezelőtt volt az első biopsziám.