Napok óta azon töprengek, hogy szóljak-e az exemnek. Néha afelé hajlok, hogy igen, néha azt gondolom, hogy szó sem lehet róla. Ki biztosít arról, hogy megfelelően fog reagálni a hírre? Senki. Ha rosszul reagál, akkor csak újabb fájdalmat okoz, amire most egyáltalán nincs szükségem. Valamiféle jelre várok, ami segít dönteni. 

Ha valóban annyira szeretett régen, ahogyan mondta, akkor most hogy nem érzi meg, hogy bajban vagyok...?

Annyira jó lenne, ha velem lenne, mellettem állna, vigyázna kicsit az Édesanyámra, amíg én a kórházban leszek. 

Tekintettel arra, ahogy az utolsó időkben viselkedett, mindez csak illúzió. Talán pont ezért nem kellene megkímélnem. De sajnálatból ne legyen velem! Nem tudom, nem tudom, mit kellene tennem...