A bajok kezdete óta, most először nem az Intézetbe kellett mennem kontrollra, hanem abba a kórházba, ahová hivatalosan tartozom. És a vizsgálat óta azon gondolkozom, hogy talán nem is jövök ide máskor. Mindkét vizsgálat, a mammográfia is és az ultrahang is, meglehetősen felületesnek tűnt. Legalábbis a régi helyen sokkal alaposabbak voltak. A mammográfiát itt meg sem éreztem, annyira kevéssé préselték a melleimet. Az ultrahang meg néhány húzogatásból állt és kész. Fizikálisan meg sem vizsgál, holott a régi helyen az is alap volt. A doktornő nem kedves, de rém undok. Nagyon nem tetszik neki, hogy miért mentem én máshova műttetni, meg kezeltetni magam. Ha egyszer ide tartozom, miért nem ide jöttem. A válasz valójában nem érdekli. Azt mondja, lett egy ciszta a nem műtött mellemben, de nem kell vele foglalkozni. Szóval most fel van adva a lecke, hogy mi legyen. Nem tudom mennyire tekinthető normálisnak, hogy egy év alatt kialakul egy ciszta, miközben 62 éves vagyok és 5 évig kezeltek hormonterápiával, tehát kevéssé valószínű, hogy hormonok okozták. Ebben a korban nem is jellemző. Beszélni kell onkológussal, talán írok a réginek, talán egy fél év múlva fizetősbe megismételtetem az ultrahangot. Nagy dilemmák ezek és az embert totálisan egyedül hagyják az orvosok ezekkel a problémákkal.