Eltelt egy év, kaptam beutalót a munkáltatómtól a foglalkozás egészségügyi vizsgálatra. Több helyen is van a cég, ahová lehet menni. Egy könnyen megközelíthető bevásárlóközpontot választottam. Már több magánorvosi rendelőben, klinikán jártam. Általában mind rendkívül kulturált, tiszta, világos, kényelmes, barátságos. Ez a mostani erősen meglepett. Rideg, kihalt folyosókon, szürke csapóajtókon áthaladva kellett megközelíteni, elég félelmetes volt. Aztán egy nagyon szűk beugróban kucorgott három nő egy ajtó előtt. Megkérdeztem tőlük, egyáltalán jó helyen vagyok-e. Igen, ez AZ a hely.  Leültem a negyedik székre várakozni, közben a lábnyomos, koszos , szemközti falat néztem. A doktornő viszont nagyon kedves volt. Mondjuk, ezeknek a vizsgálatoknak nem sok értelme van, az biztos. Megmérte a vérnyomásomat, megnyomkodta a nyaki és a hónalji nyirokcsomóimat és olvasnom kellett, először a távoli tábláról, aztán egy nagyon apró betűs szöveget. Ennyi. Az engedélyem után lemásolták az ambuláns lapomat. Majd kiadták a papírt, hogy alkalmas vagyok. Az egész nem tartott tíz percig.