Négy hete köhögök. Nagyon lassan javul. Úgy megy, hogy kicsit javul, aztán két napig stagnál, majd megint kicsit javul, megint stagnál. Még márciusban, amikor az onkológusnál jártam, ő javasolta, hogy járjak minden nap a Gellért Fürdő sókamrájába, mert az nagyon jót tesz a légúti megbetegedésekre. Először nem vettem fontolóra, de végül tegnap rászántam magam és vettem egy ötalkalmas bérletet a Gellértbe. Nem volt drága, 3000,- Ft, szóval kibírható. A részleget inhalatóriumnak hívják. Utcai ruhában lehet menni, az ember kap egy fehér, kapucnis köpenyt, amibe betekerik és beültetik egy kis kabinba, amiben sűrű, fehér pára van, aztán becsukját az ajtót. Néhány perc múlva a tejszerű köd olyan sűrű, hogy szó szerint az orráig se lát az ember. Bő húsz percig tart a kezelés, nem kell mélyeket lélegezni, csak normálisan. Azért kicsit nyomasztó érzés, legalábbis meg tudom érteni, ha valaki bepánikol ebben a közegben. Gondolom ezért van vészcsengő. De az ajtó is csak karnyújtásnyira van, természetesen nincs bezárva, és ez a tudat nekem elég volt, hogy jól bírjam. Meg, amin én már keresztül mentem, azokhoz képest ez semmiség. Az ott dolgozó, nagyon kedves hölgy elmondta, hogy még soha ilyen szezon nem volt, hogy ilyen rengeteg a beteg és a hosszan elnyúló köhögéses eset. Amikor kijöttem - a kapucni ellenére - olyan volt a hajam, mint egy bolondnak. A göndörséget a sós pára totál felturbózta és egy része égnek állt, a másik része lelapult. És nem engedelmeskedett a fésűnek. Na, mikor találkozik össze az ember lánya egy régi ismerőssel a villamoson? Naná, hogy most, ezzel a "frizurával". :-)