Szombaton volt egy éve, hogy megműtöttek. Nincs rossz vagy negatív emlékem erről. A sokk előtte és utána ért. Előtte, amikor a telefonba mondták meg, hogy végre sikerült a biopszia, és ez a jó hír, a rossz pedig az, hogy rosszindulatú. A második sokk volt a nagyobb, amikor műtét után nagy sokára elkészült a szövettan, és bár a radiológushoz mentem, hogy megbeszéljük a sugárkezelést, ő mondta meg, hogy az eredményem alapján egyelőre nem lesz sugár, kemoterápiával kell kezdeni. Emlékszem, utána csak ültem a váróban, felhívtam anyukámat a hírrel, és próbáltam összeszedni magam. Akkor és utána is még sokszor éreztem azt, hogy mindez nem is velem történik.