Volt egy kisiskolás osztálytalálkozóm. Mivel általában nem veszik észre az emberek, hogy parókát hordok, arra gondoltam, hogy el sem mondom, mi van/volt velem. Minek rontsam el a hangulatot. Megállapították, hogy mintha kicsit szőkébb lennék, vagyis nem, csak melíroztattam, és ennyi. Aztán megérkezett egy osztálytársnőm, nagyon sápadtan, turbánban. Nemrég ért véget a kemója, és még csak ezután fogják műteni. Olyan nagy volt a daganata, hogy előbb kemózni kellett, hogy kisebb legyen. Kemó után csináltak neki PET CT-t, ami negatív lett, és ez jó hír. Ezzel együtt eléggé összezuhant szegény. Pszichológus segített neki, hogy jobban bírja. Ezért aztán elmondtam, hogy én is túl vagyok kemón, sugáron, gyógyszert szedek és injekcióznak, a fejemen a melírozott haj pedig paróka. Elképesztő, hogy valóban mennyire sok a mellrákos. Orvos barátnőm szerint egész Európában nálunk a legtöbb. Márpedig ennek kell valami konkrét okának lenni. Azon is elgondolkodtam, hogy miért hordunk turbánt a kopaszság miatt, amikor szinte senkinek nem áll jól. Otthon én is azt hordom. Talán azért, mert egyszerű. Az ember csak felhúzza a fejére, mint egy sapkát, és kész. Vannak helyes kis kendők is, meg fondorlatosabban felvehető turbánok is. Nekem egy sem állt jól, ezért választottam a turbánt, mert tök mindegy, ha nem áll jól, akkor legyen egyszerű a használata. De másokon láttam olyan édes kis kendőket, hogy senki meg nem mondta volna, hogy azért hordja, mert kopasz (és fázik a feje).