Azt mondja a betegtársam, hogy őt nem csak a "fel a fejjel", "gondolkodj pozitívan" típusú frázisok idegesítik fel, hanem az is, amikor felhívják a figyelmét, hogy minden agyban dől el...

Egyébként tényleg sok mindenről dönt az agy. A kemon volt, aki azt mesélte, hogy elég csak meglátnia az épületet, máris hányingere lesz. Nekem egy speciális, a kórházban itt-ott előforduló, émelyítő szagtól lesz hányingerem. Az első kemo napján téliszalámis szendvicset vittem magammal, mert nem tudtam mikor tudom majd megenni és az ugye kevésbé romlandó, mint más felvágott. Azóta nem ettem téliszalámit, egyszerűen undorodom tőle. A második kemo után a Mr.Kávé elvitt ebédelni, kétszemélyes haltálat ettünk, azóta még a halak szagát se bírom elviselni. A legviccesebb, hogy közvetlenül a terápia előtt vettem egy új spray-t, és azóta rosszul vagyok az illatától, pedig nyilván azért vettem meg, mert eredetileg tetszett. Azt hiszem ezekről mind az agy dönt, valamiféle Pavlovi reflex szerűséggel. Összekapcsolja a dolgokat a rosszulléttel. 

A hajam közel négy hete nő, mostanra kb. öt milliméteres, de vannak közte egy centis szálak is. Anyukám azt mondta rá, hogy eddig úgy néztem ki a kopasz fejemmel, mint egy kirakati baba, de mostantól inkább a Pa-dö-dős lányokra emlékeztetek... A szempillám is így nő, egyik két millis, a másik három. A múltkoriban kifestettem, gondoltam, hátha jobban néz ki úgy. Hát nem. A szemöldököm viszont már elég tisztességes látvány nyújt, az nő ki a leggyorsabban. 

Az utolsó sugárterápia után kicsit kipirosodott a bőröm, és valamennyire fájt is, de ez igazán semmiség.