Ma négy hete kaptam az utolsó kemoterápiás kezelést. Ennek a ténynek az a jelentősége, hogy a mai naptól kezd el kinőni hajam. Testszerte eltűntek a szőrszálak. Szemöldököm és szempillám is alig van már. Remélem, pont olyan gyorsan nő majd a hajam és a szempillám is, mint korábban. Régen sokat mérgelődtem, hogy hajfestés után két héttel már jócskán látszott a lenövésem. Már nem mérgelődnék, csak alázattal remélem, hogy néhány hónap múlva újra mehetek hajat festetni és a jövőben minden alkalommal boldogan megyek a fodrászhoz. Csak már mehessek. A combomba kapott injekció semmi galibát nem csinált. Csak egy apró kis piros tűszúrás nyom, talán egy picit elszíneződött a környéke. De nem dagadt be, nem fáj, nem vörös, szóval örülhetek. Azt hiszem ez a betegség több dologra tanított meg engem. Például türelemre. De legfőképpen az élet tiszteletére. Komplexen az egész életre, és mindenre, ami vele jár. Írtam már erről korábban, de most jutottam el addig, hogy valóban, a legmélyebben tudom tisztelni az életet.  Ma megyek az első sugárkezelésre.