Az a vicc, hogy a harmadik kemo után, amikorra elmúlt a rosszullét és végre jól lettem, akkor nagyon jól lettem. Csütörtök reggel úgy ébredtem, hogy jé, jól érzem magam. Pénteken egész nap azt éreztem, hogy teljesen jól vagyok, és ha valaha beteg is voltam, most már tuti nem vagyok az, mert én ennyire jól már nagyon régen nem éreztem magam. A hétvégén erős és energikus voltam, konkrétan felfordítottam a lakást, úgy takarítottam. Nem csak úgy ímmel-ámmal, ahogy az utóbbi időben mindig. Korábban hiába múlt el a rosszullét, maradt egy állandó fáradtság. Ez a fáradtság dolog nagyon furcsa. Az utóbbi másfél, két évben borzasztó fáradékony voltam. Ha valami fizikailag megerőltetőt végeztem, mindig pihennem kellett közben. Most olyan, mintha elfújták volna. Annyira, de annyira reménykedem benne, hogy ez így marad.