Beszéltem egy betegtársammal, akit ugyanazon a napon műtöttek mint engem. Neki 100%-ban ösztrogén érzékeny volt a daganata, ami jónak számít, legalábbis jobb, mint az enyém. Az őrszem nyirokcsomója negatív volt. Megúszhatja az egészet sugárkezeléssel és gyógyszerrel. Voltaképpen a sugárkezeléseken túl is van, de nem ment egyszerűen. Előfordult, hogy egymás után több napon felhívták, ne menjen, mert rossz a gép. Sok nap kimaradt, ami nem jó. A radiológus először azt mondta, hogy emiatt nem kell többet kapnia, pedig ő úgy hallotta, hogy ilyen esetben rátesznek plusz egy-két alkalmat. Éppen ment a sebészhez kontrollra, így elmondta neki, kvázi tájékoztatásul. A sebész először értetlenkedett, hogy ezt most miért neki mondja, aztán - furcsa mód - a radiológus mégis előírt plusz egy kezelést. A nagyobbik baj viszont az, hogy nem bírja a gyógyszert. Nagyon rosszul van tőle, erősen szédül és ólom nehezek a lábai. Lecserélték a gyógyszert egy másikra, amit viszont a radiológus nem ajánl neki. Ekkor ment el egy magánklinika onkológusához, hátha az majd segít neki dönteni, mi legyen. Pechére ez az orvos ugyanabban a kórházban dolgozik, így harmincezerért nem igazán mondott ellent egyik kollégájának sem. Van ugyan egy harmadik gyógyszer is, de az sem lenne szerencsés, mert van néhány alapbetegsége, amit a mellékhatások súlyosbíthatnak. Teljesen tanácstalan. Ráadásul az ő onkológusa csak öt percet szán rá. Meg volt lepve, hogy az enyém milyen alaposan átbeszél velem mindent.

Most néhány napig valószínűleg nem írok, mert holnap megyek a harmadik kemora.