Nem tartozik szorosan a témához, de mégis... Reggel felszállt a trolira két idős ember, az egyik olyan rozoga volt szegény, hogy alig tudott felkászálódni. Körülöttem több fiúcska is üldögélt, mondanom sem kell, hogy egyik sem adta át a helyét. Én álltam fel és a mellettem ülő nő, közben magamban azt mondtam, hogy hála Istennek én a kemoterápiás kezelés idején is vagyok olyan jó állapotban, hogy át tudom adni a helyet. Néhány megállóval később felszállt egy anyuka a pici fiával. Na, ki adta át a helyét? Na ki? A két idős bácsi... Szívem szerint megkérdezném a beszélgető, telefonokat nyomkodó vagy csak bambán bámuló fiatalembereket, hogy nem szégyellik-e ilyenkor az édesanyjukat. Azt, aki nem nevelte meg őket.