Megint ugyanaz a nóta. Miután kiderült, hogy kemoterápiát fogok kapni, a családtagok, barátok, ismerősök egy része remekül reagál, sokan viszont rémesen. Leírom, mi az, amit nagy szar hallani:

- Vissza is utasíthatod ezt a terápiát (olvasta, hogy ez valójában méreg)

- Még sosem láttam senkit, aki meggyógyult volna a kemoterápiától (tényleg? én meg láttam)

- Na, jobb már a hangulatod? (hogyne, két nappal a hír után)

- Remélem vidám és optimista vagy (Te meg hülye)

A normális emberek pedig ilyesmiket mondanak:

- Túl leszel rajta és kész

- Ne keseredj el, erre biztosan a teljes gyógyulás miatt van szükség

- Átvészeled ez is, és meg fogsz gyógyulni

- Nehéz lesz, de sikerülni fog.

- Ismerek valakit, aki miután túlesett ezen, egész kivirult, elkezdett táncolni és most versenyekre jár. (ebben az a jó, hogy annyira konkrét info, hogy fel sem merül, hogy ne hidd el, ilyet nem talál ki valaki, ugye?)