Utálom a politikát és nem is foglalkozom vele. A lehető legtávolabb tartom magam tőle. Ettől még eljárok szavazni, mert azért van véleményem. Most éppen nagyon rossz véleményem van a kormányzati döntésekről.

Két hír az utóbbi napokból. Az első hír onkológiai gyógyszerekről szól, vagyis emberek életéről.

Elérhetetlenné válhatnak onkológiai gyógyszerek.

A másik pedig arról, hogy 500 férőhelyes onkológiai kórházat építünk Vietnamban. Nem irigylem tőlük, nyilván nagy szükség van rá ott is. Csakhogy az utóbbi hónapokban beható ismeretekre tettem szert a hazai állapotokról. Például a diagnosztikai helyszíneken lévő bútorokról, arról, hogy világszínvonalú tudású orvosok milyen körülmények között gyógyítanak, a hosszú várakozási időkről. A forró, levegőtlen várótermekről, ahol még ülőhely se jut mindenkinek. A mosdók állapotáról. Elgyötört, hajszolt személyzetről.  Sorolhatnám holnap reggelig. Ráadásul az illetékes elképesztően cinikus válaszokat ad például arra is, miért nincs fűtés több nagy kórházban. Szűkkeblűséget, cinikusságot, hozzá nem értést, kőszívűséget és érzéketlenséget látok. Részemről ennyi. Az utolsó cseppek is benne van a pohárban.