Annyi kérdés halmozódott fel bennem, hogy írtam egy listát hívószavakkal, el ne felejtsem valamelyiket. Naivan azt gondoltam, hogy valamikor lesz az orvosnak annyi ideje, hogy feltehetem őket. Egy-kettőre sor is került, de a többség megválaszolatlan maradt, illetve okafogyottá vált. 

Például senki nem mondott semmit arra vonatkozóan, hogy a kórházból kijőve, meddig kell viselni a kompressziós harisnyát. Ma sem tudom. Egy 36 fokos meleg nyári napon úgy döntöttem: itt a vége, én ezt leveszem. Azóta nem viselem. Ezzel egy kérdés kihúzva. 

Vagy, a másik. Kaptam egy receptet, 20 injekcióról, vérhigításra, amit naponta magamnak kell beadni. Volt, akinek azt mondták csak tízet kell felhasználni belőle, volt, aki szerint, a kórházban kapottat le kell vonni belőle. Nem tudtam megkérdezni, így beadtam mind a húszat. Alig vártam, hogy leteljen. A nővérek nem mondhatnak mást, csak azt, amit az orvos felírt, illetve az orvoshoz irányítanak. Szerencsétlen túlhajszolt orvosok, a nagyon fontos dolgokra is alig van idejük.

Egyébként a patikában nem veszik vissza a használt fecskendőket. Veszélyes hulladékként a szemétbe nem lehet bedobni. Vigyem vissza oda, ahol felírták. Most komolyan? Miért kellett megszüntetni, hogy a gyógyszertárakban le lehessen adni? 

A hívószavas listám pedig nem csökken, mert a kihúzottak helyébe újabbak kerülnek.