Hétfőn mehetek is haza! A reggeli vizit után a sebész kiszedi a csöveimet. Meg van elégedve a palackban lévő savós dolog színével és mennyiségével. Nem mindenki ilyen szerencsés, van akinek olyan sok nedv jön, hogy még hetekig kell hurcolásznia a csövet és a palackot is. Érdekes, hogy az első cső kivételét meg sem érzem, a második viszont határozottan fáj. Kicsit vérzek is, átkötöznek. Már mindent rég összepakoltam, hogy minél előbb bejöhessen a szobába a következő beteg a helyemre. Látom a társalgóban sokan várakoznak.

Még néhány betegtársammal együtt át kell mennem gyógytornára. Nekem most csak néznem kell. Veszek egy CD-t, kapunk leírást is, nem nehéz az egész. Simán meg tudom csinálni a gyakorlatokat, még azt is, ami a legnehezebb. Nem akarok nyiroködémát kapni, ezért csinálom szorgalmasan otthon is. De ösztönösen minden gyakorlatot csak addig, amíg nem feszül vagy fáj. Azt gondolom, a varratoknak nem tesz jót, ha feszegetem őket. Úgy nézek ki, mint egy félbehagyott patchwork. Egyébként meg az a tapasztalatom, hogy az használ a legtöbbet, ha otthon teszem a dolgomat. Jó, ablakpucolástól, függöny feltevéstől, cipekedéstől el vagyok tiltva, de sok munkát el tudok végezni. Ami nem megy, azt nem erőltetem, de azért megpróbálok mindent ugyanúgy végezni. Naponta sétálok is. Úszni a sebek begyógyulásáig nem lehet, de utána majd szabad, csak "nagyon lassan" - mondja a gyógytornász. Ezen jót derülök, mert aki nálam lassabban úszik, az lebeg. Nem a sportteljesítmény miatt járok úszni, nem versenyzem senkivel, kizárólag a mozgás öröme és a víz jótékony hatása érdekel. Ahogy már korábban írtam, kifejezetten jót tesz a klimaxnak. Egyszerűen megpróbálom élvezni az úszást, úgy, ahogy úszóedző volt osztálytársnőm tanácsolta. De most még nem lehet vízbe menni. A zuhanyozás is problémás. Mire a tornával és a tisztálkodással végzek dél van. Igaz, nem kelek hatkor, mint normál esetben. Van most néhány szabad napom, csak pénteken kell visszamennem kötözésre.