Harmadik nap a kórházban. A műtét utáni másnap. Ma van a születésnapom. Emlékszem, az év elején gyakran gondoltam rá, hogy ez jó születésnap lesz, két ötös egymás mellett, az jó szám. Még az is lehet, hogy ez egy második születésnap. És alapvetően jól vagyok. Édesanyám ebédet hoz, borjúragut, aztán bulit rögtönöz a betegtársakkal. Igazi jó, otthon főzött feketekávéval és grillázs tekercsekkel.

 A tegnapi egész napi koplalás után most már jól esik enni-inni. A kórházi étel egész jó, nem is engedem, hogy otthonról cipeljen be nekem ennivalót. A mai nap kivétel.

Jól érzem magam, nem fáj semmi, nem vagyok lázas, a vérnyomásom kitűnő és örülök, mert túl vagyok a műtéten. Olvastam korábban, hogy a műtét utáni eufóriát a kijózanodás követi, amikor szembe kell nézni a tényekkel. Eszembe is jut, de most nem foglalkozom ezzel. Végül is ma van a születésnapom. Egy pillanatig mégis azt hiszem, hogy lázálmom van, vagy káprázik a szemem, mert a kórterem ajtajában ott áll az ex-szerelmem. Boldog vagyok, hogy látom, még ha nem is így szerettem volna viszontlátni. Fésületlenül, kilógó csövekkel, egy idétlenül nagy pizsamában. De hálás vagyok, amiért eljött. Következő látogatóm A Legjobb Barátnőm, akit csak Legjobbként szoktam emlegetni. Diabetikus tortát hoz, rajta egy szál gyertya. Nevetünk. Harminchét éve vagyunk barátnők, sok születésnapot ünnepeltünk együtt. Amíg fiatalok voltunk nagy bulikat csaptunk, később csendesebb, de klassz ünnepeink voltak. Ő időközben cukorbeteg lett - ezért diabetikus a torta -, én meg most mellrákos. Annyira jó lenne, ha azt mondhatnám, hogy mellrákos VOLTAM. Megoperáltak, eltávolították a daganatokat, egészséges vagyok.

Estére nagyon elfáradok, a sok izgalom, ünneplés megteszi a hatását, ráadásul nagyon ég az arcom. Az éjszakás nővér rám néz és nem hiszi, hogy lázam van, "beszélnek magáról" mondja, azért ég az arca. Megméri, tényleg nincs lázam. Akkor valóban, csak szidnak - mondom. Egyébként nem vagyok babonás, nem hiszek ezekben a butaságokban. Istenben hiszek, és Jézusban.

Kapok egy szurit a hasamba, vérhigító. Azzal riogatnak, hogy ezeket az injekciókat majd otthon is folytatni kell, magamnak kell beadni. Remélem menni fog.