Pizsama
Nincs pizsamám. Ez bizonyára sokak szemében vétkes könnyelműség vagy erkölcstelenség, elképzelhetetlen hanyagság, de ez az igazság. Csak hálóinget hordok. Most viszont a kórházban szükségem lesz pizsamára, méghozzá olyanra, ami elöl gombos. A bebújós változatok most nem játszanak, mert műtét után a kezem felemelése, és az pizsamaujj kikotorászása nem fog menni. Azt képzeltem, hogy bemegyek valamelyik nagy, nemzetközi lánc boltjába és veszek néhány darabot, ami legalább körülbelül jó rám és lehetőleg pamut. Aha. Jártam néhányban, és egyre elkeseredettebben tapasztaltam, hogy ez a fazon nincs, nem létezik. Persze, kánikula van, kinek kell ilyenkor gombos pizsama rajtam kívül. De mit tegyek, nekem most derült ki, hogy műteni kell és pont negyven fok van. Pizsama meg nincs. Szatén és selyem csodák persze fellelhetők, csilliárdokért, de köszi, azt nem kérem, lehet véres lesz vagy más baleset éri, és dobhatom ki. Végül a piacon, a török pamutosnál sikerül szerezni egyetlen darabot, az is lóg rajtam, de kit érdekel, nem a nászéjszakámra kell. Naná, hogy hosszú ujjú. Ez az egyetlen darab és ez nyilván kevés lesz, de a legnehezebb napot legalább megoldja. A többin meg majd lesz valami.
Kedves gyártók, kereskedők! Olyan jó lenne, ha gyártanátok, árulnátok nyáron is, pamut, rövid és hosszú ujjú, elöl gombos, nadrágos és sortos változatú pizsamát, több méretben. Ahogy elnéztem az embertömeget az emlőbizottságra várva, biztosan nem csak nekem van szükségem rá.