Kezdetben, amikor még nem voltam 50, az első tünetek igazán nem nevezhetők jelentősnek. Csupán az addig óramű pontossággal működő ciklus kezdett némi elbizonytalanodást mutatni. Pár nappal előbb, néhány nappal később jött meg. Ez utóbbi azért tudott némi izgalmat okozni. Ez az állapot végig megmaradt, a 28 napos ciklust el lehetett felejteni. Örültem ha valahol 26 és 30 között maradt. Egyszer volt egy extrém, 17 napos is, és természetesen előfordult egy hét késés is. Az egy hét késés nagyon sok, pláne ha az embered hatvan körül is igen aktív. Fiatalok ne olvassák tovább ezt a bejegyzést, elkerülendő a hányingert! Mert tudom, hogy fiatalon igen undorítónak találjuk, hogy az ötveneseknek, hatvanasoknak is lehet még szexuális élete. Ráadásul aktív. 

Szóval, az egy hét késés meglehetősen riasztó, különösen ha olvastál valaha klimax idején becsúszott, véletlen bébikről. Még akkor is az, ha nem vagy egy termékeny típusú nő. Mert mi van, ha éppen most? Ki fogja felnevelni? Vagy ha sikerül is felnevelni, szegénynek milyen lesz már, hogy első osztályba nagymama és nagypapa korú szülei viszik. Vérciki! Száguldoznak a gondolatok az ember fejében, aztán eldönti, hogy elballag a patikába és megveszi élete első terhességi tesztjét. Ez is egy jó kis kaland, legközelebb elmesélem.