Eltört egy fogam. Az az igazság, hogy nem most. Régebben. Régen. De halogattam a fogorvoshoz menetelt, mert néha annyira jó volt egy kis szünet az orvoslátogatások között. De végre elszántam magam és bejelentkeztem. Nagyon régen járok ehhez a doktorhoz, megértő volt, hogy adott helyzetben nem rohantam hozzá. Féltem is kicsit, na nem a dokitól, vagy az esetleges fájdalomtól, hanem, hogy talál-e olyan megoldást, ami nem jár a fogam elvesztésével. Szerencsére a jó hír az volt, hogy a dolog rosszabbul néz ki, mint amilyen a helyzet és simán lehet egy koronát rátenni. A rossz hír viszont az volt, hogy a mögötte levő is törött. Azt is muszáj megcsinálni. De megígérte, hogy két ülésben elintézzük az egészet. Így esett, hogy a 90-dik tűszúrás egy fogorvosi székben, az érzéstelenítő formájában érkezett. Szóval lett két szép, új fogam. Ha megkérdezik, idén hol nyaraltam, a fogorvosom címét adom meg. Nem az ott töltött idő miatt... Hamarosan vissza is kell térnem hozzá, mert azzal búcsúzott, hogy az utolsó meglévő bölcsességfogamat most már szeretné kihúzni, mert előbb-utóbb gondot fog okozni. 

Fotó: nugroho dwi hartawan képe a Pixabay -en.