Ma két éve feküdtem be a kórházba. Holnap lesz két éve, hogy műtöttek. Nincsenek rossz emlékeim a műtétről, fájdalmaim kevéssé voltak, a seb jól gyógyult, a szervezetem remekül tűrte a beavatkozást. A műtött mellem azóta is fájdogál, kisebb-nagyobb intenzitással. Sőt, időnként a másik is. A hőhullámok változatlanul gyötörnek éjjel-nappal. Éjszaka időnként felkelek sétálni a lábgörcsök miatt. Gyakoribbak lettek a fejfájások. Újabban kicsit dagadnak a lábaim és a fáradékonyság is változatlanul jellemző. Rossz közérzet is sűrűn előfordul. Túl vagyok a kemókon, sugárkezeléseken, egy évnyi injekciókon és szedem a gyógyszert becsülettel. Kinőtt a hajam. Lassan, de kinőtt. És göndör lett. De már megbarátkoztam ezzel a göndörséggel is, ezen a héten vágattam egy ilyen frizurát, mint ami ezen a Pinteresten talált képen van. Csak persze én 57 leszek hétfőn. Ma jelent meg Grecsó Krisztián új tárcanovellája. Tökéletes aláfestése a mai napnak. Ő már tudja. Aki nem élte át, az elképzelni sem tudja. Olvassátok el ti is:

Grecsó Krisztián: Istennek nehéz