Kivettem egy hét szabit, mert éreztem, hogy muszáj pihennem. Fizikailag, lelkileg és idegileg is szükségem volt a kikapcsolódásra. Úgy négy napig kifejezettem rosszul éreztem magam, ezért zömében otthon voltam. Gyengeség, fáradékonyság és valami megnevezhetetlen rossz közérzet, amihez időnként fejfájás is társult. Tudom, persze, hogy az időjárás se túl kedvező, de azért jó lenne, ha ennél többre lennék képes. Például szerettem volna elmenni úszni, de olyan sokat görcsöltek a lábaim, hogy végül nem mertem kipróbálni. Sétáltam, olvastam, vásárolgattam, találkoztam barátokkal és persze sokat gondolkodtam. Azon, hogy közeleg az augusztusi kontroll vizsgálatok időpontja, és bármennyire szeretném könnyedebben venni, nem megy. Félek, szorongok. Magyarázom magamnak, hogy milyen jó, hogy vannak ezek a vizsgálatok, mert ha véletlenül valami baj lenne, akkor azt időben észreveszik. Az eszem tudja. A lelkem meg fél.