A hőhullámok mindig váratlanul jönnek és sosem alkalmas pillanatban. Színházban, értekezleten és a járműveken. Ez utóbbi télen nagyon kellemetlen, mert le kell szállni a hidegbe totál megizzadva, csatakosan, vizes homlokkal. Ennek következménye, hogy gyakran megfázok. Hiába a sapka, sál és az önuralom, hogy mindezt ne tépjem le magamról, amikor elönt a hőhullám. Jön a torokfájás, köhécselés, nátha. Másrészt az sem használ, hogy manapság nem nevelik rá a gyerekeket, hogy ne a nagyvilágba köhögjenek, tüsszögjenek, hanem használjanak zsebkendőt. Valamelyik reggel már azon voltam, hogy adok egy gyereknek egy papírzsepit, mert bár az anyjával utazott, eszébe sem jutott szólni neki, vagy adni neki, miközben a gyerek végigköhögte az utat. Még a kezét se tette a szája elé. Na nem mintha az jobb lenne, mert aztán végigfogja a kapaszkodókat a bacis, vírusos kezével. Jól öltözött anyuka volt, a feje is normálisnak tűnt, de gondoltam a reggeli frusztráltságban tuti kiakadna, ha kvázi rászólnék a gyerekére. Csak éppen felnő egy neveletlen, buta generáció. Tisztelet a kivételnek.