Néhány nappal az 56-dik születésnapom után megkaptam az 56-dik tűszúrást, vele a 11-dik Herceptint. Már visszajött szabadságról az onkológus, aki kezel. Boldogan adtam neki a leleteket és örültem, hogy ő olyan természetességgel fogadta, mintha nem is lehetne másként. Óvatosságból kivettem néhány nap szabadságot. Úgy vettem észre, hogy ilyenkor nem tesz jót, ha erőltetem a munkát, vagy sokat járkálok. Legutóbb is bevált a sok pihenés, lényegesen jobban átvészeltem az injekció utáni időszakot. Sajnos az izomgörcsök, izomfájdalmak továbbra is fennállnak és új tünet, hogy a körmeim eléggé tönkrementek. Tövig kell vágni őket, mert szinte mállanak szét. A hajam változatlanul göndör és nődögél. A göndörség miatt nem látszik, hogy már többnyire öt centis. (Nem egyforma sebességgel nő ugyanis, van ahol hosszabb, van ahol rövidebb.) Állítólag egy év alatt megy ki belőle ez a kunkoriság. Jövő héten lehet, hogy befestetem.