Elég sokat dilemmáztam, hogy mi lenne a jobb, elmenni a nőgyógyászom után, a másik kórházba, vagy maradni itt és egy másik orvost választani. Érvek voltak mindegyik mellett és ellen is. Végül úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt, meglátjuk, kihez kerülök. Ha nem leszek megelégedve, vagy nem szimpatikus, még mindig elmehetek az eredeti orvosom után. A kapott időpontra, tíz órára érkeztem, de a többi várakozó szerint még el sem kezdődött a rendelés. Az ajtón viszont egy olyan orvos neve szerepelt, akiről tudom, hogy ki, és szimpatikus. A másik rendelőben pedig egy doktornő, akit szintén ismerek, látásból, és mivel párhuzamosan rendelt az én régi orvosommal, a betegektől jó információim voltak róla. Kis idő múlva kijött az asszisztens, hogy a főorvos úrnak két nagy műtéte van, nem lehet tudni, mikor ér le a rendelésre. De aki gondolja, jöhet a Főorvos Asszonyhoz is. Én és egy másik nő úgy gondolta, hogy akkor inkább a doktornőt választjuk, később egy harmadik is csatlakozott. Azt hiszem, jól döntöttem. A főorvosnő nagyon kedves volt, pláne, amikor elolvasta, hogy min mentem keresztül. Megvizsgált, levette a citológiát és adott egy beutalót ultrahangra. Augusztusban kell majd mennem, mert "jobb a békesség", nézzük csak meg félévente a cisztát, a miómát, meg hát a Zitazonium szedése miatt is javasolt az ellenőrzés. Búcsúzáskor azt mondta, hogy ha gondolom, akkor ő a jövőben szívesen foglalkozik velem és szeretettel vár vissza az ultrahang után. Örülök, hogy hozzá kerültem. Remélem, hogy a citológia is rendben lesz.

Én nagyon hálás vagyok a régi orvosomnak. Ha ő nem zavar el mammográfiára, talán még most sem mentem volna. De legutóbb,- amikor reggel nyolctól, délután fél ötig ültem a folyosón, étlen-szomjan, két kemoterápia között -, nagyon megviselt. Ő egy nagyon jó orvos, azért van nála ilyen tömeg. De kicsit káoszos volt a rendelése és az ambuláns papíromat is most tették rendbe, mert azon is nagy volt a káosz. Senki sem tökéletes...