Az idő nagyon furcsa dolog. Egyrészt hihetetlenül gyorsan telik, elszaladt a negyedév, megint mehetek a különféle vizsgálatokra. Másrészt, ha a hajam hosszúságára nézek, akkor nagyon lassú az idő is, és a növekedés is. Tudom, többen azt gondolják, hogy túl sokat rinyálok a hajam miatt, inkább örüljek, hogy élek. De ennek az egész betegségnek és kezelésnek szinte a jelképe a kopaszság. Lelkileg azért sokat segítene, ha már nem kellene parókát hordanom. Az már olyan "egészséges" dolog lenne. Most már elég sűrű, de még nagyon rövid, átlagban két centi, néhány szál hosszabb. Az utolsó kemo óta több, mint három hónap telt el. Igaz, nem akkortól kell számolni, hanem három héttel későbbtől, amikor le is vágtam azt a pár gyenge szálat, ami addigra kinőtt. Nekem nagyon sok, erős szálú hajam volt, ami gyorsan nőtt, ezért elég türelmetlen vagyok most.