Néhány napja pocsék a hangulatom. Több dolog miatt is. Szerdán a sugárkezelőből láttam kijönni egy nőt. Már úgy két centis lehetett a haja, be volt festve, de annyira ritka volt, hogy látszott az egész fejbőre. Nekem most úgy két-három milliméteres lehet és egyáltalán nem olyan, mint, amit mondtak. Hogy majd milyen erős szálú lesz és sűrű. Momentán olyan mint a nyúlszőr és nem is sűrű. Jó, még elvileg csak egy hete nő. De azt az asszonyt látva eléggé elkámpicsorodtam. Mert - ráadásul - aznap pont még a fülem is fájt a parókától. Elég szoros, de ha lazítok rajta rossz érzés lesz, hogy nem elég stabilan áll a fejemen. Ha bizonyos helyen szorít, megfájdul a fejem tőle, időnként a fülem is. Ilyenkor kicsit odébb tolom, húzogatom, és akkor elmúlik. Parókát hordani nem jó dolog. Néhány órára még csak elmegy, de egész nap azért kellemetlen. Olyan, mint egy szoros sapka, amit alig vár az ember, hogy levehessen. Szóval, ez az egyik oka a pocsék hangulatomnak. Másrészt a gyógyszertől megint elég sokszor van hőhullámom. Éjjel, nappal. Az éjszakaiak felébresztenek. Ettől rosszul alszom. És már megint benne vagyok az ördögi körben, mert a kialvatlanságtól az ember fáradt, levert, rosszkedvű.