Ezen a héten a hatodik vizsgálat a csontizotóp volt. Ezen már augusztusban, a műtét előtt is átestem, akkor részletesen leírtam, hogy történik. Ez az a bejegyzés:

  http://menopausa.blog.hu/2017/08/21/ujabb_vizsgalatok_315#more12769840

Most a főorvos saját kezűleg adta be az izotópot. A fejem felett beszélgetett az asszisztenssel, és nyilván az egész rutinszerűen megy, de valahogy megnyugtatóbb lenne, ha legalább kicsit úgy csinálnának, mintha számítana valamit a beteg. Így az ember futószalagon érkező tárgynak érzi magát, ami nem jó.

Az injekció egy perc, utána jön két óra várakozás, közben egy liter víz megivása és állandó WC-re járkálás. A vizsgálat maga tíz perc. A leletre ezúttal negyven percet vártam. Az nehéz negyven perc. Az ember fejében sokféle forgatókönyv megfordul addig. A félelemhez, a stresszhez nem lehet hozzászokni. Szerencsére a lelet ugyanazt tartalmazza, amit augusztusban. Kövek zuhannak a szívemről, szerintem kihallatszik a puffanásuk. 

Ez a hét nagyon megterhelő volt. Fizikailag és lelkileg is elgyötörtnek érzem magam. A jövő hét sem lesz könnyű, megpróbálok rápihenni.

Tanács: ha erre a vizsgálatra kell mennünk, ne viseljünk nyakláncot, övet. Ezeket le kell venni, akár a szemüveget, és a zsebünkben még használt zsebkendő sem lehet.