Novemberben lett volna esedékes a féléves nőgyógyászati kontroll. Október elején telefonáltam is, de csak december közepére tudtak időpontot adni. Gondoltam, nem is baj, Karácsony előtt legalább nem lesznek olyan sokan, mint általában. Tévedtem. Reggel nyolcra mentem és délután fél ötkor jöttem el. Ez már az embertelen kategória, szerintem. Nyolc órát ülni egy kényelmetlen kórházi várószéken, étlen, szomjan, ez már túl van azon a határon, amit el lehet tűrni. Sokadmagammal töltöttem el egy napot egy szűk, levegőtlen folyosón. Naná, hogy egy idő után elszakadt a cérna a várakozóknál, és volt ott minden. Elsősorban a kormányt szidták, aztán volt, aki a minisztert akarná természetellenes testhelyzetben látni... Az orvos délutánra, mire bekerültem, már olyan fáradt volt, hogy nem is igazán tudtam velem beszélni. Adott beutalót tumormarkerre, azzal, hogy másnap menjek vissza megcsináltatni. Mondtam, kizárt, hogy én holnap megint idejöjjek, mert szerdán is jönnöm kell, majd akkor, a másik laborral együtt megcsináltatom. Én is fáradt voltam, nem figyeltem eléggé, hogy a beutalóra persze másnapi dátumot írt az asszisztens, aki nyilván szintén nagyon fáradt volt. Adtak még egy beutalót, ultrahangra, szerencsére azt sikerült elérnem, hogy csak február második felére szóljon, mert addig nagyon sűrű lesz a vizsgálatok, kezelések sora, és félek, ütközne az időpont valamivel.